Ez amúgy normális? Más is van ezzel így?

16 éves leszek decemberben, és nem nagyon vagyok sikeres fiúk terén. Még sosem volt barátom, sőt, még nem is csókolóztam soha.

Nem járok bulizni, nem iszok, nem cigizek, versenyszerűen sportolok, magas vagyok és vékony, sportos, sok barátom van, és az emberek többsége szerint egész szép is vagyok. Szerintem ez nem így van, ilyen téren nincs sajnos sok önbizalmam, én magamat nem látom túl szépnek.

Az az igazság, hogy nagyon-nagy ritkán tetszik meg valaki, kevés ember van, akiben megvan az a plusz, ami megfog. Olyan, aki komolyabban tetszett ,eddig kb 3-4 ember volt, de olyan, aki iránt komolyabban is éreztem volna, nem igazán, talán egy. Úgy érzem, hogy várnom kell valakire, akit majd igazán szerethetek, és még azt is el tudnám képzelni, hogy egy fiú/férfi lesz az életemben, és vele fogom leélni az életem.

Tudom, hogy még fiatal vagyok, és bőven van időm, de néha kicsit elkeserít, hogy tényleg még nem igazán voltam sosem szerelmes, és ha egyszer az is leszek, nagyon kicsi az esély, hogy az a fiú is viszont szeressen. Szóval néha kicsit reménytelennek érzem az egészet.

Van/volt még valaki ilyen helyzetben? Ezután nektek hogy alakult a szerelmi életetek? Hogyan ismerkedtetek meg a barátoddal/barátnőddel?

Lányok és fiúk válaszát is várom, minden korosztályban. Előre is köszönök minden választ!