Mit tegyek a magányosság ellen? Egyszerűen már kivagyok:$

Szóval az a helyzet hogy nagyon magányos vagyok. Két napja pedig valami történt, nem tudom mi de ugyérzem valami megváltozott. Sokkalta törékenyebb lettem. Képes vagyok sírni egy kisebb apróságon. És az a helyzet hogy nincs is kivel beszélnem. Egyedül érzem magam. És egyszerűen hiába mondják hogy barátkozzak mert hát kivel? Eddig barátkoztam de mindenki magamra hagyott mert lett barátja barátnője. Vagy csak szimplán sok a dolguk. Akivel pedig ha beszélek hallgatom vagy éppn olvasom a problémáit megállás nélkül. Nem mintha olyan lennék aki nem hallgatja meg ha valami baj van és nem ad tanácsot viszont ez egy idő után nagyon sok. Fogalmam sincs mit kezdjek magammal. Vagy kinek mondjam el hogy mi nyomja a szívem. Mert habár itthon a mamám akármikor meghallgat de neki is van elég problémája. Egész nap itthon vagyok a négy fal között nem mintha ebbe a melegbe lenne kedvem kimenni, habár máshoz sincs kedvem. Nem szeretnék ilyen szomorú lenni, se egyedül egész nap és sírni sem akarok de valahogy nem tudom megállni. Szóval mit csináljak magammal? Nagyon szépen kérlek titeket hogy segítsetek. Jó ez lehet hogy rossz kategóriába került viszont most nem igazán gondolkodtam hogy hova irom. És bocsánat a hosszúságért.

16l