Annyira szánalmasnak érzem magam. Nagyon szomorú vagyok, mi a véleményetek?

Legutóbb egy éve volt kapcsolatom, és nem tartott tovább egy hónapnál, ahogyan az azelőtti sem. Megcsaltak, de ez most nem is lényeg.

Egy fiú sem keres, senki sem érzékelteti velem, hogy tetszenék neki, vagy azt, hogy szép vagyok.

Mindeközben minden barátnőm engem éltet, amiért ez engem hidegen hagy, és a példaképük vagyok amiatt, hogy az én kedvem nem a fiúkkal való kapcsolataim határozzák meg.

Mert persze én előadom az erős lányt, nagyon jól hozom ezt a szerepet, csak közben belül majd megszakad a szívem.

Egyébként van rajtam fölösleg, és kicsi a mellem (pontosabban nincs is), szóval érthető, hogy nem kapkodnak értem a fiúk, de az arcom szerintem szép, és tőlem teltebb és kevésbé szep lányokat is keresnek fiúk, engem miért nem?

Fiúk előtt sosem teszem a fejem, hogy én elvagyok nélkülük, még mielőtt ezt hinnétek. Szerintetek is szégyen, hogy emiatt szomorú vagyok? Mert én így érzem.

U.i.: nem kérek privát üzenetet ismerkedési célból!

18/L