Fiúk, ti mennyire fáradoznátok egy lánnyal?

Ha csak sír, de nem akar valóban változtatni az életén, akkor az csak figyelem felkeltés. Persze nem mondom, hogy az ilyen emberekkel nem kell foglalkozni, nyilván szeret hiányos az illető, de nem biztos hogy ezt minden esetben neked kell megoldani.

Vissza a kérdésedhez, a türelem az nagyon fontos, de te nem ápolgathatod életed végéig az ő lelkét. A saját helyzetén csak ő tud változtatni. A biztatás és figyelmesség jó dolog és hasznos is, de ha ő elzárkózik még akkor is, arról már nem te tehetsz. Én azt mondom, ha nagyon szerelmes vagy belé próbálkozz és légy kitartó, csak nehogy a végén te sérüljél jobban. Bár én lányként válaszoltam de volt dolgom hasonló fiúval és utólag visszagondolva iszonyatosan lehúzott magához a depresszió szintjére. Aztán persze utána összeszedtem magam és erősebb lettem. Mondok egy egyszerű példát: te is szívesebben mész egy mosolygós pozitív emberhez mint egy szomorú magába roskadóhoz.

Tapasztalat következik!

Én belementem a lelki ápolásba. Nem sült el épp túl jól. Mármint... úgy értsd, hogy nem mennék bele újra. Egy kapcsolatra készen kell állni mindkét félnek. Én azt hittem készen állok így is a kapcsolatra. 4 éve tart, de nagyon és most komolyan mondom, hogy NAGYON sok türelem kell egy ilyen párhoz. Szóval jól gondold meg. Nagyon alapvető problémák fognak felmerülni, amikre azt mondanád, hogy nem ügy, elintézed.

Zárógondolat:

Tényleg nagyon gondold meg, hogy akarod-e az időd, energiád egy ilyen kapcsolatba fektetni.

Bombázhatsz priváttal is, ha beszélgetni akarsz róla.