Miért gyötör oktalanul a féltékenység?

A barátommal távkapcsolatban élünk 10 hónapja. Csak nagyon ritkán találkozunk. A szülei elváltak az apja kint él külföldön az új családjával és most haza fognak jönni ezért az apja elhívta a mamájához,hogy három napot legyenek együtt. Az apukáját nem szívelem bizonyos okok miatt.Nem sokszor van lehetősége a féltesóival találkozni és az apjával mivel ugye kint élnek így természetesen örül a találkozásnak és el is megy. Igazából semmi bajom nekem a kicsikkel cukik meg minden oké találkoznak persze hisz tesók tudom,hogy szeretik egymást és a lehetőséget ki kell használni mert utána nem látják egymást sok ideig.Nem akarom a barátomat magamévá tenni és önző se akarok lenni tudom,hogy fontos nekik a találkozás. De valahogy olyan rossz és fájó érzéssel érintett,hogy most elfog menni három teljes napra és nem nagyon tudok vele beszélgetni,hogy teljesen magamba fordultam. Tisztába vagyok vele,hogy őket is szereti és találkozniuk kell de mégis annyira rosszul érintett ez a találkozás téma,hogy elszomorodtam. Magam se értem miért viselkedek így én tényleg nem akarom,hogy mindig csak velem foglalkozzon tudom,hogy visszajön de mégis valahogy fáj.Mintha féltékeny lennék a családjára,hogy ők vele lehetnek.Ő döntött így,hogy megy elfogadom hisz az ő élete ő döntése a családjával is lennie kell de mégis olyan fura érzésem van.Mit tehetnék,hogy ez az érzés elmúljon?Örülök,hogy örül és boldog a találkozás miatt de közben én valahogy nem tudok őszintén örülni annak,hogy most jönnek.Pedig tényleg nem akarok kisajátítani.