Hogyan találjak magamnak barátot? (Csaladi gondok)

18 eves vagyok meg sosem volt baratom (se csok semmi). Voltak ra jelentkezok, nem is vagyok csunya csak eppen nem ereztem azt, hogy barki megfogna.Az utobbi idoben belefaradtam, hogy varjak valakire.Regebben eleg sok embernek tetszettem es probalkoztak, de mindenkit elutasitottam es az utobbi fel evben ok mar senki sem probalkozik ( nem kell erte beszolni, tudom en kuldtem el sok embert es ez az en hibam).Azzal van a problemam, hogy eleg visszahuzodo voltam regebben amibol probalok kitorni.Emiatt csak onbizalomhianyos fiukat vonzottam es ugy erzem hogyha osszejonnek valamelyikkel akkor az kihatassal lenne ram is es meg rosszabb lenne a helyzet onbizalom teren.Magabiztos fiut szeretnek aki nyitott, mert en is ilyen szeretnek lenni.Hogy,javithatnek ezen, hogy kezdjem el? Szeretnek ugy ismerkedni mint a tobbiek, de meg ra se merek mosolyogni valakire vagy szemezni a valakivel.Beszedben meg eleg nehezkes a dolog.Kozbe jatszik, hogy utalom a mosolyom szerintem akkor nem vagyok szep ezert mindenkire komoly fejet vagok.

Az a baj, hogy az onbizalom hianyom nem egy ilyen "jaaj most valaki azt mondta, hogy csunya vagyok"-bol vagy visszautasitasbol szarmazik.Hanem az apam ugy nevelt, hogy folyton becsmerelt, sose volt jo amit csinaltam es ezt o folyton el is mondta.Az utobbi 6 evben sosem beszeltunk csak akkor szolt hozzam ha leszidott vagy hulye gyereknek semmire kellonek nevezett (ertsd tenyleg soha nem szolt hozzam ezen kivul).Ez elegge meg is latszik, sosem hallottam tole, hogy szep lennek, folyton vert.Plussz kiskoromban apa nem engedett a tobbi gyerek koze ha lementem a jatszoterre miutan hazamentem megvert, ezert eleg nehez nekem tarsasagba viselkedni, sosem tudom mit, hogy kell.Emiatt sokszor kikozositettek es furcsanak tartanak (nem segitett, hogy az apam belem nevelte, hogy az egesz az en hibam).Emellett csunya dagi voltam megfelemlitett onmagat gyulolo kisgyerek hatalmas karikaktol a szemem alatt, mert sosem tudtam aludni a szuleim veszekedese miatt azota eltelt 5 ev lefogytam szoke lettem, fogszabalyzos (fel ev es leveszik), az arcom noies lett, sminkelek es kicsit nyitottabb vagyok.De meg mindig magamban azt a csunya kikozositett lanyt latom aki mindenrol tehet.A legrosszabb, hogy bar felnottem neha magamban hallom apam szavait ahogy magamat becsmerlem ahogy o tenne, es ez mar berogzult, mindennapi.Szorongok, megakarok felelni mindenkinek, panikrohamaim is szoktak lenni emiatt.De szeretnek mindennapi nyitott ember lenni,mosolyogni masokra es szemezni fiukkal anelkul, hogy arra a csunya kislanyra gondolnek aki voltam, beszelgetni veluk ugy hogy ne feljek attol, hogy gaznak tart vagy bolondnak.Mit tegyek szeretnek ilyen lenni, kert ugy erzem, ha nem lett volna ilyen a hatterem most ez lennek

Tanacsok?

Koszi!