Egy amputált lábú lányt nagyon nehezen fogadnak el 15-20 évesek?

Öhm nem hiszem, a legtöbben sajnálják is és nem tudják, hogy ezzel valójában ártanak a személynek, mert nem viselkednek vele emberségesen, szerintem elfogadják :)

17F

Pár éve én is átestem egy lábamputáción.

Eleinte én is nagyon féltem.

Itthon próbáltam ki, mit-hogy tudok hordani.

Elöször persze csak hosszú farmer, "visszahajtva" Na azt utáltam :) Aztán lett hosszabb-rövidebb szoknya is.

Mostanra lett műlábam és ma már alig látszik, ha megyek.

Próbáld meg folytatni az életed.

Az igazi barátok segíteni fognak.

Először is fogadd el magad, ez a legfontosabb. Tanulj meg ezzel élni, úgy könnyebb lesz. Tudod, menekülni mindig a könnyebbik út, de azzal semmire nem mész, viszont ha küzdesz, azáltal megerősödsz, még ha nem is érzed úgy, hogy meg tudod csinálni. De meg tudod.

Az élet pofonok sora, mindig lesz valaki, aki be fog szólni a műlábad miatt, viszont többen lesznek azok, akik így is szeretni fognak és megvédeni mások hülyeségeitől.

Ne az érdekeljen, más mit gondol rólad, hanem az, hogy szeresd magad így. Boldog tudsz így is lenni, és rengeteg dolgot megtenni. Bízz magadban!

Tudom, sok a sablonszöveg, de ez van :) Én ugyan másfajta betegségben szenvedek 13 éves korom óta, de egyet megtanultam: a nehezebb úton járni. 29 éve ezt teszem, és teljes az életem. Néha sokkal teljesebb, mint egy ép emberé. :)

Aki nem elfogadó, azzal nem kell foglalkozni. Sok embernek sokkal nagyobb a baja (mint egy amputált láb), de ez csak akkor derül ki, ha megszólal...

A TV-kben futó reality sorozatokban sok példát lehet látni erre. A láb is fontos, de ma már szinte teljes értékű megoldások vannak a pótlására, de az emberi aggyal ez még nem megoldható...