Mennyire zavaró hogy pesszimista vagyok?

Nem mindig és mindenhol látom a rosszat, de általában. Ha más valakiről van szó, hogy biztatni kell, mert nem mer megtenni valamit akkor azt hatalmas lelkesedéssel tudom csinálni. De ha rólam van szó, akkor mindig a rossz dolgokba gondolok bele. Például:Ha az iskolában doga van, akkor még éjjel is képes vagyok tanulni(amikor délután már órákat tanultam és legbelül tudom hogy elég) mert mi van ha pont az az oldal lesz benne a füzetemből amit nem tudok szóról-szóra(kitűnő lettem évvégén, ez csak alátámasztja ezt bennem). Aztán amikor a barátomat mutattam be itthon, eleinte nagyom sokat vitáztunk, mert én féltem hogy nem kedvelik majd.(Pedig kedves és értelmes srác) Aztán eleve nem kérdezek meg dolgokat, mert úgyis "Nem" lesz a válasz. Úgy érzem ha mindig a legrosszabbat várom, akkor nem érhet csalódás. A barátom mélyen optimista, még fiatalok vagyunk, és amikor megemlítem a szakítást(mert egyszer fogunk) akkor hallani sem akar róla, pedig ez is egy opció. Ez mennyire zavaró egy lányban?