Attól tartok sosem fogok tudni megváltozni e téren, elég összetett ez a kérdés, nem értem magamat. (? )

Próbáltam ezen változtatni, de úgy érzem ez a lényemben van. A helyzet a következő: 18 éves vagyok, ahogy észrevettem eléggé sok lánynak tetszem a környezetemből. 14 éves koromban direkt szerelembe estem egy lánnyal, viszonzatlan volt, de tudtam, hogy az lesz. Lényegében csak meg akartam tapasztalni milyen hatással lesz rám ez a tapasztalat -> Jobban odafigyeltem utána a külsőmre, egyéni stílust alakítottam ki magamnak, ami tetszett a korombelieknek, emellett a pubertárs kor is kikupált. 16 évesen egy oszt.társam belém szeretett, de ez a részemről volt viszonzatlan, barátságot akartam kötni, semmi mást - furcsa módon az ilyenek esetek mindig megtalálnak. Nem jöttem vele össze, mert másik lány tetszett igazán, nem mintha ő nem lett volna szép. Szerettem fülelni, hogy összesúgnak a hátam mögött, vagy hogy zavarba jönnek ha mellettem ülnek. Ez a korszak azonban elmúlt, valamiért már nem teszik, de ezzel nincs is gond. Nem tudom hogy miért, de nem vagyok képes kezdeményezni, ami magányba vezetett. Ugyan az a lány tetszik most is mint régebben, de lassan elballagok, hisz lassan érettségizek és kollégista vagyok, ő vagy 60 km-el távolabb lakik.