A visszahuzodobb lanyoknak lesz valaha pasijuk?

Nekik is lesz barátjuk, csak kicsit később köszön be a szerelem hozzájuk.

Én is visszahúzódóbb lán

Hupsz véletlen elküldtem befejezetlenül:D

Szóval...Én is visszahúzódóbb lány vagyok és csak lett barátom:)

Kicsit nyitobbnak kellett lennem.

Ne aggódj, te us fogsz találni valakit:)

Persze, csak írj ki egy ugyanilyen kérdest és 20 ember fog radírni hogy ,,szia, akarsz ismerkedi? :)" ,,szia, én a visszahúzódóakat szeretem, sokkal jobb mint a bulizos pcsák :) ismerkdedünk?"

Meg a hasonló szánalmas szövegek

Én pl. visszahúzódó voltam, sose voltam benne a lány klikkekben a népszerűek csapatában, meg ilyesmi. Olyan kis nyomi voltam én azt gondoltam magamról, hogy milyen jó lenne, ha én is olyan laza lennék, meg olyan jó mondásaim lennének, meg benne lennék a társaságban a népszerűek között. Mai napig ilyen megfigyelő típus vagyok, nem szeretek a középpontban lenni. Aztán érdekes, később 15 éves koromtól elkezdtem társaságba járni, nem az osztálytársakkal, meg a kis pár utcás környezetembe. És ott se voltam túl feltűnő vagy ilyesmi, mégis mindenki velem akart járni. De komolyan, szinte egymást taposták. Meg mindig az is kiderült, hogy akiről azt gondoltam észre sem vesz, az is szerelmes volt belém meg ilyenek. Csak voltak olyanok is, akik azért nem mertek kezdeményezni, mert inkább ilyen csendes típus voltam, ők ezt úgy értelmezték, hogy én milyen menő meg érett meg felnőttes vagyok és biztos nem jönnek be nekem. Aztán meg mikor látták, hogy amúgy milyen is tudok lenni, mikor felengedek, akkor volt aki azért nem kezdeményezett, mert úgy volt vele, hogy a többiek úgyis egymást tapossák, ő biztos nem kéne nekem. Nagyon érdekes korszak volt ez, úgy 20 éves koromig tartott, akkor ismertem meg a mostani férjemet és kiszálltam az ilyen elmászkálásokból, bulikból stb.

De néha még most is visszagondolok és nem is értem ezt a "felhajtást". Van mikor találkozok az akkori társaságomból és nosztalgiázunk és elmeséli, hogy ez is meg az is milyen szerelmes volt belém, meg mennyire akart volna velem járni. Én meg hüledezek, hogy nem mondod, hülyeség, tuti nem jöttem be neki, rám se nézett. :D Szóval tök fura, hogy én ilyen kis jelentéktelen visszahúzódónak tartottam magam, a fiúknak meg ez tök másként jött le. Amúgy örülök is neki, hogy nem kezdtem erőltetni ezt a menősködés, meg lazáskodást, hogy én is olyan legyek, mint a normális lányok. Végül is, ilyen voltam, így éreztem jól magam és hát így is megtaláltak a fiúk maguknak.

Én is visszahúzódó lány vagyok, és 20 évesen lett először barátom. Bár csak 1 hónapig tartott, de tapasztalatszerzésnek teljesen jó volt. Aztán megismertem egy másik fiút, akivel 8 hónapja vagyok együtt.

Sosem voltam feltűnő, nem is akartam az lenni, jobb szeretek a háttérből figyelni. Közeli barátok közt nem vagyok annyira visszahúzódó.

A gimi vége fele kezdtem azt érezni, higy kicsit változtatnék, nyitottabb szerettem volna lenni, de nem nagyon mertem változtatni (mondván, hogy mit szólnának hozzá a többiek, ez csak azért zavart volna, mert nem akartam középpontba kerülni, hogy beszéljenek rólam).

Aztán egyetemre kerültem és változtattam magamon, nem lettem már, csak jobban felmertem vállalni, hogy ki vagyok, milyen vagyok. Többet beszélgetek, nyitottabb vagyok. Fiúk terén is kicsit bátrabb lettem, nem féltem attól hogy mi lesz ha megszólít egy srác, most már simán elbeszélgetek velük.

Majd ha kicsit idősebb leszel, 2-3 év és te is változni fogsz valamennyit.

Majd csak rád talál valaki, akinek azért fogsz megtetszeni, amilyen vagy:) Csak ne erőltess semmit, jönni fog magától.

21/L