Miért van az, hogy úgy érzem nem érdemlem meg a barátnőmet a külsőm miatt, sőt semmilyen csajt sem?

Örülj, hogy van barátnőd. Ha meg csak a külsőd miatt fog szakítani veled akkor nem is volt hozzád való.

Miből érzed hogy el fog hagyni? Lehet hogy csak bebeszéled magadnak.

lool, mit kell depizni ha van nőd?

nem a külsőd miatt fog otthagyni, hanem azért mert ilyen kis nyámnyila nyávogós nyomi vagy...

Azért ennyire ne becsüld alá magad.

Én sokáig évekig voltam kövér a tini időszakom alatt végig. Udvaroltam lányoknak belsőm miatt bírtak is engem mint barát, de párkapcsolat sosem jött össze, és pontosan a külsőm miatt. 2 éve volt az hogy berágtam és elkezdtem változtatni magamon, akkor volt olyan időszakom hogy egyre többen jöttek azokkal a kérdésekkel hogy van barátnőd? stb... és ugye akkor voltam olyan környezetbe hogy rengeteg új embert ismertem meg de az idősebb nők a 40-50 év körüliek mondták hogy ne izéljek ezen mert úgy is lesz barátnőm idővel, de hiába a fiatal nők még a 30 évesek is nagyban lenéznek engem, kb 2 olyan lány volt akik szóba álltak velem de nekik komoly kapcsolatuk van.

Én lefogytam, jó nem teljesen de elég sokat ledobtam magamról, sokan mondták már hogy így ezerszer jobban nézek ki és sokkal jobb képűbb vagyok, az önbizalmam is sokat nőtt ezt aláírom és mosolygósabb is lettem ami pozitívan hat a környezetemben lévőkre. Csak ugye még mindig sehol semmi párkapcsolat ügyben és ez bosszant engem leginkább, a lánytesóm is időnként ezzel piszkál miért nincs még csajom meg minden, de azt nem érti meg hogy alig találok korosztályomban egy fiatal normális lányt aki el is fogad olyannak amilyen vagyok. Jó sok normális fiatal lányt próbáltam megismerni abból egy olyan van akivel mai napig barátok vagyunk, de többet ő sem akar tőlem barátságnál, igaz én se akarok tőle többet mert nem vagyok belé szerelmes, csinos lány, vonzó, de nem érzek iránta semmi többet ez van. Aki még tetszik is nekem, náluk nulla esélyem van. Az egyik legkedvesebb kolléganőm az aki engem nagyon megkedvelt és ő kifejezetten örülne ha a lányának normális hozzám hasonló pasija lenne, mert jellemre nagyon hasonlítok a férjére, és tudja hogy a lánya is ilyen pasikat keres, de hiába hozott össze nekünk egy első találkozót amin bemutatott a lányának ami jobban sikerült mint amire ő meg én is számítottunk mert nagyon jól éreztük magunkat, de a lányának mégis egy jóképű, kicsit bunkó pasi kellett, akit az anyja elfogad mert mégis csak a lánya döntése kit választ magának ebbe addig ő sem szólhat bele ameddig nem lesz rá rossz hatással, csak mégsem örül igazán ennek ő sem.

Az unokahúgának is bemutatott már aki velem egy idős, kedves lány de külsőm végett amit meg is mondott hogy csak ezért nem akar tőlem semmit mert külsőre nem jövök be neki. Az elég sértő volt, számomra de hozzá szoktam ehhez, nem érdekel.

Én csak azért nem nyafogok ennyire mert a barátaim mellettem állnak és a munkahelyemen a kollégáim is mindig megnevettetnek és sokan vigasztalnak hogy még fiatal vagyok elfog jönni még az én időm csak ki kell tartanom. Bár könnyen beszélnek mert nem érzik azt amit én hogy egyedül vagyok, pedig régóta vágyom már egy kapcsolatra. Már az ideálomat is lejjebb vittem nem vágyom egy szuper jó nőre. Kb 2 hónapja volt hogy megismerkedtem egy picit duci lánnyal aki nem volt még arcra sem a legszebb de kedves volt és nagyon jól elvoltunk együtt azon az egy napon, de sajnos a távolság nagy úr így semmi nem lett belőle, ő nem akarja velem még neten sem tartani a kapcsolatot mert fél attól hogy fájdalmas vége lesz.

Nekem sajnos ez a sorsom, én a helyedben megbecsülném a barátnődet, és ne izélj a külsőd miatt, hanem azon törekedj hogy ne roskadj magadba és ne sajnáltasd magad emiatt mert hidd el akkor ezért fog majd elhagyni!

Szerintem rajtam kívül vannak még itt egy páran akik lennének a helyedben....