Fiúk, ilyenkor mi van?

15 éves lány vagyok. Már 2- lassan 3 éve tetszik egy nálam 1 évvel idősebb fiú. Egy iskolába és tagozatra járunk, de csak látásból ismerem, úgymond, mert eddig kb. 2-3 mondatnál többet nem beszéltünk. Tavaly, azaz nem az idei tanévben, hanem az az előttiben, amikor 8.-as voltam, bejelöltem ismerősnek és akkor ennyi volt. Aztán, elhatároztam, hogy majd köszönök neki a folyosón (nálam ez nagy lépésnek számít/ott), de pont akkor jött, mikor ezt ecseteltem a barátnőimnek, és nagyon meglepődtem, hogy ott van velem szemben, és egy megilletődött, ,,magas C-s" sziát kapott üdvözlés gyanánt, amire elég furán reagált, olyan okéééé sziával, amin amúgy nem csodálkozom.:D Ezek után inkább nem próbálkoztam újabb köszönéssel, kezdtem elfelejteni, vagyis nem ,,rajongtam" érte, volt, hogy más tetszett, meg, de senkivel sem jártam, mindig csak ez a tipikus lányos rajongás volt. Aztán idén (azaz 9.-ben) megint jött a fellángolás, áhítoztam utána, de persze most sem léptem. Ő tipikusan az a fiú, aki lájkolja azoknak a lányoknak a képeit, akik tetszenek neki (vagyis gondoltam én), ilyesmi, és általában sok lánynak lájkolja is a képeit. Kivétel persze én voltam, tehát elkönyveltem, hogy nem vagyok az este, nem tetszem neki, stb. Év közben volt, hogy nem érdekelt, elfelejtettem, már tetszett (még mindig csak a szokásos rajongás) volt, hogy odáig voltam érte, s ezek váltakoztak. Egyszer volt, hogy a büfében bénáztam és segített, de irtó ciki volt, szóval na. Aztán, egy újabb ,,meghalokérteroham" során elhatároztam, hogy na, most majd én írok neki. Írtam is egy Szia:D-t. Izgatottan vártam a választ, de egy sima sziával elintézte.. tudom, ez nagyon bután hangzik, de nem írt semmi mosolygóst, semmit, és ez engem nagyon zavart, mert, ha én örülök annak, hogy valaki írt, akkor odda biggyesztem azt a fejecskét. Hát ő nem tette, így ismét konstatáltam, hogy nem tetszem neki. Azonban időközben az összes feltöltött képemet lájkolja. Mert oké, sok lánynak lájkolja, de régen az enyémekre nem nyomott tetsziket. Most pedig, a nyáron találkoztam egy fiúval, akivel smároltam is a koncerten, ahol megismertem (tisztában vagyok ezzel is, hogy milyen gáz, szóval ezt most nem kell ecsetelni),de utána, sem azóta nem beszéltünk, minden olyan, mint előtt, mint mikor nem ismertük egymást, azonban pár hát erejéig ő töltötte ki az odavagyokérte szerepet. Kezdtem elfelejteni, ismét a ,,főszereplőfiúval" álmodtam, s megint odavagyok érte. Szóval nem értem. Fiúk, ilyenkor mi van? Illetve normálisak ezek a mindig más tetszik dolgok?:D Mennyire nem vagyok normális? Köszönöm annak, aki végigtudta ezt olvasni és előre is köszönöm szépen a válaszokat!:D