Valóban ennyire nagyok az elvárásaim? Mit gondoltok, lejjebb kellene adnom belőlük?

Az a helyzet, hogy már vágyom egy igazi, bensőséges, érzelemteli, komoly kapcsolatra. Az életemet egy olyan fiúval tudom elképzelni, akivel jól érzem magam. Hasonló hobbik (elég egy-két hasonló, hogy együtt is csinálhassuk), azonos értékrendünk, legyen humora (hogy rosszabb napokon is együtt nevethessünk, hogy felvidíthassuk egymást), legyen intelligens (azért, hogy bármiről lehessen beszélni vele, de itt most nem arra gondolok, hogy kitűnő legyen, hanem arra, hogy ha mondok valamit azt megértse, egyszóval legyen tájékozott az élet dolgairól), legyen kedves, legyen őszinte, legyen szerethető, legyen érzelmes, lehessen vele beszélgetni vagy nem beszélgetni (itt arra gondolok, hogy ha beszélgetünk és pár perc csend támadna, akkor ne parázzon e miatt, szóval hogy meghitten csöndben is lehessen vele lenni, nem tudom, hogyan fogalmazzam meg, de remélem érthető...), szeressen sétálni vagy biciklizni vagy futni (elég az egyik), ne legyen túl lusta (nem kell szorgos hangyaként állandóan munkálkodnia, de ha valamit kell, azt nyavalygás nélkül vegye tudomásul, hogy meg kell csinálni), de mindenekelőtt szeressen engem.

Külsőre... Hát nekem bőven elég, ha átlagos. Az alatti egy picit, az sem zavar. Lehet tőlem duci, lehet sovány, lehet vézna, lehet izmos, lehet barna, lehet szőke, lehet fekete, lehet vörös, lehet kékszemű, lehet zöldszemű, lehet barnaszemű, lehet óriás vagy törpe, ha engem el tud fogadni ahogy vagyok.

Mert sajnos én nagyon alacsony vagyok.

Szóval? Nem létezik ilyen fiú?

Bár nem kell itt az összes elvárásnak megfelelni. Ez csak egy hülye ideál. De létezik még olyan srác, aki az elvárásaim kb 80%-ának megfelel? Vagy tényleg adjak lejjebb?

Ezért van az, hogy nem volt még senkim se?

17\l