Nem görcsölök tovább azzal, hogy találjak magamnak egy lányt, inkább magammal foglalkozom. Szerintetek?

Annyi rossz tapasztalatom volt már a lányokkal, hogy elegem lett az udvarlásból és hasonlókból. Ahelyett, hogy párt keresnék, inkább "önmegvalósítom magam" (hogy úgy mondjam), tehát munka, közösségi élet, élés a hobbiknak, céloknak, magamra költök, és senki sem fogja összetörni a szívem újra meg újra (és nem, nem leszek inkább meleg :D ). Ha jönni akar valaki, jöjjön, szívesen fogadom, de nekem már elegem van a visszautasításokból és a pofára esésekből. Meg lehet érteni az ilyen hozzáállást, vagy próbálkozzak tovább, még ha újra meg újra elutasítanak is? Tudom, ez amolyan "várom a sült galambot" felfogás, de minek járassam le magam sorozatosan?