Miért ismerkedek nehezen?

Egyetértek azokkal, akik az önbizalmadra mutatnak rá, pontosabban annak hiányára. Nem kell hangosnak vagy társaság középpontjának lenned ahhoz, hogy kicsattanj az önbizalomtól. Ráadásul az önbizalom nagyon becsapós ám, mert lehet, hogy sportban vagy tanulásban van önbizalmad, ám ismerkedésben bizonyára nincs, hiszen különben nem írtad volna ezt a kérdést.

Félre ne érts: tök jó, hogy felmerült benned ez a kérdés, sőt, fel is tetted itt, azaz máris tettél egy lépést a helyzet javításáért!

Képzeld el, sőt, akár írd meg nekünk ide azt, hogy kit keresel, azaz hogy néz ki álmaid embere nemétől függetlenül, már ha egyáltalán emberre vágysz és nem egy kutyára mondjuk :) , mert ez is lehet, használd a vonzás törvényét, azaz tényleg csukd be a szemed és nézz befelé, képzeld el álmaid kapcsolatát, aztán nyisd ki, hogy leírd akár magadnak, akár nekünk, majd meséld el azt is, hogy hogy ismerkedtetek meg. Melyikőtök kezdeményezett? Hol? Mikor? Ha ezekre tudsz válaszolni, már meg is válaszoltad a saját kérdésedet!

Amúgy teljesen tudok veled azonosulni abban, hogy a korosztályodat gyerekeknek tartod, én is mindig így voltam, vagyok ezzel, annyira, hogy most is egy nálam tizenpár évvel idősebb emberrel élek együtt, mindig is azt mondtam, hogy nálam legalább öt évvel idősebb pasira vágyom, mert még a nálam négy évvel idősebbeket is én is mindig gyerekesebbnek láttam, testvéremként néztem mindig is rájuk, márpedig én pl. mindig is elvártam egy férfitől, hogy felnézhessek rá, pl. a kora miatt is, szóval emiatt semmiképp ne érezd magad rosszul, pláne 17 évesen, nekem akkor volt is pont így, 4-5 évvel idősebb hosszabb-rövidebb ideig tartó, de mindig volt kapcsolatom, de mondjuk én nem is mondanám magam visszahúzódónak, még ha nem is álltam mindig a társaság középpontjában, sosem vágytam rá, de nem is irtózom a figyelemtől.

Abban is tökre igaza van az előttem szóló(k)nak, hogy ritka az otthonra becsöngető herceg, hacsak nem épp egy pizzafutár álmaid embere, akkor viszont rendelj pizzát naponta, hogy a nagy számok törvénye alapján minél nagyobb merítésből válogathass! :)

Én sem voltam sosem party-arc, és emlékszem, hogy én is sokat görcsöltem ezen, bár fiatalabb koromban, inkább 14-15 évesen, mert akkor körülöttem már mindenki járt vkivel, amire a felnőttek nekem mindig azt mondták, hogy majd lesz nekem is, ne aggódjak. Emlékszem, hogy folyamatosan frusztrálva éreztem magam eme társadalmi nyomástól, de annak is igaza van, aki azt írta, hogy fontos megtanulnod egyedül is lenned, megtalálnod annak szépségeit is, hogy ne úgy ess egy párkapcsolatba, mint egy kártyalap kártyavár építésekor, ahogy rádől a másikra, ám ha az elmegy, akkor a rádőlt kártyalap is eldől, ugye... Ezzel szemben légy egyedül egy egész, két lábbal a földön szilárdan, aki nem szükségből keresi párját, hanem azért, mert az élet iránti boldogságát szeretné megosztani mással, de egyedül is tud boldog lenni.

Talán érdemes lehet esetleg új hobbit keresned, olyat, ahol ismerkedhetsz, netán új közösséget találnod, pl. vallásit vagy sportot, olyat, ahol több olyannal találkozhatsz, akik számodra vonzóak, lehet akár kedvenc együttesed vagy együtteseid, zenészed, zenészeid koncertjén is ismerkedni, nem is beszélve amúgy az ismerkedős oldalakkal, bár ezekkel óvakodnék, mert sosem lehet tudni, hogy ki írja azt, amit ír, ne legyenek nagy elvárásaid, amíg találkoztok személyesen is, és publikus helyen találkozz mindig ilyen oldalakról ismeretlenekkel, bevásárlóközpontban vagy más olyan helyen, ahol vannak körülöttetek emberek, ugye...