Miért van ez velem?

Kifejtem bővebben a helyzetemet.

Egyedül érzem magam nagyon és ahogy telik az idő egyre rosszabb ez az egész. Még nem volt párkapcsolatom pedig nagyon szeretnék. Nem tudom hogy miért nem jön nekem össze míg másoknak igen. Nemsokára 20 vagyok és ahogy egyre idősebb leszek, úgy egyre rosszabbul érzem magam emiatt, el vagyok keseredve már. Tudom hogy egyébként jó szinglinek lenni és abban a helyzetben vagy így, hogy bárkit megkaphatsz és megvannak az előnyei hogy nem vagy elkötelezve. Közben belelátok a körülöttem lévő kapcsolatok hátrányaiba is, olyankor nagyon örülök neki hogy én nem vagyok kapcsolatban, inkább legyek egyedül mint egy mérgező helyzetben, vagy csupán azért lenni valakivel mert nincs más. Ezzel szerintem mindenki egyetért. De valahol meg én is vágynék a szerelemre ez természetes. Valójában nagyon szép dolog az őszinte igaz szerelem csak ebből k.va ritka van, főleg fiataloknál az én koromban. Szóval még eddig nem találtam olyan fiút akivel ez rendben lett volna és kapcsolat alakulhatott volna ki. Pedig sok próbálkozásom volt már de egyikből sem lett semmi és ezt már tényleg nagyon unom. Valahogy úgy érzem sürget az idő, főleg mikor nyomást is tesznek rám körülöttem. Pl mostohaanyum szinte állandóan erről beszél hogy kifogsz menni az időből, még most vagy szép és fiatal valaki lehetne már neked is. Kb így.. És mondanom sem kell ez mennyire rosszul esik. Meg sokakat látok akiknek olyan könnyen megy minden, egyből jön a szerelem egyből összejönnek mással és ahh rossz látni nekem. Nekem semmi nem megy könnyen.

Akárhány fiúval volt eddig dolgom, sosem kerültünk kapcsolatba. A legtöbb esetben nem rajtam múlt. Emellett önbizalomhiányom is van, pedig megmondom az őszintét nem nagyon lenne rá okom, de mégis ez van. Nagyon fusztrál ez az egész helyzet hogy még mindig nincs senkim, nem tudom nekem miért nem alakul semmi. Szóval nem volt még nemhogy hosszú, de egyáltalán semmi kapcsolatom, emiatt még szűz is vagyok. És emiatt érzem magam a legkellemetlenebbül. Tudom hogy amúgy ez tök jó dolog és büszkeség hogy rám még nem tudnak mutogatni kinek voltam meg, meg ilyenek, de már egyre gázabbnak érzem ezt. Nagyon sok alkalmam lehetett volna rá, de nyilván nem dobom magam oda akárkinek. Nyilván kapcsolatban akarom, mindegy milyen hamar, de legyenek érzéseim. Nem vagyok ezen befeszülve nem váratnék éveket meg mittudomén, sokkal hamarabb is belemennék a dologba és lazán venném, nem 10 éves vagyok hanem lassan 20, szóval már nekem bármit lehetne. Csak még nem volt és most sincs meg rá az a megfelelő személy. Nagyon kellemetlen már ez nekem, nem tudom meddig kell még várnom hogy legyen egy komoly kapcsolatom nekem is. Nyilván szeretném már a szexet is, az én koromban minden erről szól, de kell hozzá a megfelelő ember, akivel hosszútávon együtt lehetnék és mély érzelmeink vannak.

Nagyon nagy a nyomás, meg az érzéseim is rátesznek és kilátástalannak érzem a helyzetem. Lányok, ti is vagytok hasonlóan?

Minden választ és tanácsot meghallgatok