Más is szokott ilyen helyzetben lenni?

Arra lennék kíváncsi hogy ki van még ezzel így mint én

Mindig amikor elkezdek egy fiúval beszélgetni ismerkedni, alakul valami, valahogy aztán valami okból meghátrálok. Mindig van valami ami kiábrándít, ez arra vezethető vissza hogy nem fog meg az illető. Sok fiúval próbálkoztam már, nem nagyon jöttek még össze a kapcsolataim, eddig csak egy fiú fogott meg igazán de az már nem érdekes, a múlt. De rajta kívül senki sem fog meg, és valahogy érzem belül hogy ez mindig így lesz. Úgy érzem, hogy nemhogy ugyanazt vagy erősebbet, de még csak hasonlót sem fog elérni nálam senki. Őszintén remélem hogy majd tényleg eljön az akit szeretnék és teljesen megfog.

A lényeg tehát, hogy amikor beszélgetek egy fiúval komolyabban már, vagy alakul is valami, mindig valami elriaszt, kiábrándít vele kapcsolatban és már elmegy minden érdeklődésem, nem szeretném folytatni csak véget akarok vetni az egésznek. Persze jobb mintha már később gondolnám meg magam, mikor már teljesen belefolyunk mindenbe és kapcsolat közben dobom el az egészet. Szóval már az elején szoktak lenni nálam ezek, hogy nem szeretnék semmit inkább. Mindig meghátrálok, mindig van valami ok. Vagy valamilyen szokása, tulajdonsága, gondolata nem tetszik nem jön egybe az enyémmel, vagy külsőre ábrándít ki valami. Úgy érzem semmit nem akarok és hagyok mindent vele, visszalépek. Tudom jól hogy nincs tökéletes, mindenkiben van valami hiba. Tökéleteset senki nem fog találni. De én nem is várom el hogy tökéletes legyen, nem vagyok felszínes sem, én csak inkább a számomra tökéletes fiút szeretném megtalálni, akivel passzolunk, imádok benne mindent és rendesen úgy igazából megfog úgy ahogy van.

De ez a szokás normális?

Meséljetek, más is van még így ezzel?

19/L