Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is van így ezzel a témával?
Érdekelne most egy téma, ki van még így ezzel és hogyan kezeli az adott helyzeteket
Szóval, egy 18 éves lány vagyok és így kapcsolat terén nekem még sehogysem jött össze semmi.. Mellékes hogy én nagyon szerencsétlen vagyok és nekem semmi nem jön össze de már annyira unom😅
Nem vagyok egy kezdeményező típus, inkább csak viszonzom a kialakuló dolgokat vagy a közeledést. Ha nekem eleve bejön és szimpatikus egy fiú akkor sem kezdeményezek, ez nem a legjobb szokás de én nem tudnék olyan lenni aki csak úgy rámegy a kiszemeltjére (mint sokan mások). Kicsit inkább elérhetetlen típus vagyok mintsem hogy könnyen adjam magam. Ez nem megjátszás, alapjáraton ilyen a jellemem nem nagyon tudnék változtatni ezen.
Sok fiúval foglalkoztam már és voltam alakulóban úgy ahogy, de egyiksem jött össze, ilyen 10 fiú már biztos volt de egyiknél sem éreztem azt legbelül hogy ez most össze fog jönni és kételyeim sincsenek efelől. Olyan fiút szeretnék akivel nem az van hogy azon kell kattognom vajon mit akarhat, mit gondolhat, mi jár a fejében, mennyire szeretné ezt, hanem akivel tényleg minden rendben van, egyértelműek a szándékai és őszinte. Nem kell aggódnom semmi miatt. Hiába mindennél jobban akartam, legbelül érezhető volt számomra hogy nem megy simán minden és nem fog ez sem összejönni. Mindig volt valami baj, valami akadály ami nem az én részemről volt. Mindenhez ugye 2 ember kell és olyankor sosem rajtam múlt.
Én ha tényleg szeretnék lenni valakivel és megkedvelem (rólam tudni kell hogy sajnos hamar kezdek el kötődni), akkor naivvá válok és bármit megtennék azért hogy összejöjjön, rajta vagyok hogy alakuljanak a dolgok de ez pont rajtuk bukott el mindig. Tehát úgy gondolom nem én voltam a gyenge láncszem ezekben az alakuló kapcsolatokban.
Szóval, a lényeg az, hogy sosem jön össze nekem semmi. Az igaz hogy válogatós vagyok de aki megfog azért bármire képes lennék, és sosem én kezdeményezek csak elfogadom a közeledést attól aki nekem szimpatikus valamiért. De utána a későbbiekben valami közbelép valami probléma, vagy közömbösség, vagy egyszerűen csak abbamarad az egész. Hiába rágódunk a miérten ilyenkor, lehet jobb az ha úgy fogjuk fel volt oka hogy így lett és nem véletlenül nem jött össze, így kellett lennie.
Kezdek már ebbe az egészbe belefáradni, annyira rossz amikor beleéled magad a dolgokba és semmi.. Koppansz. Hajlamos vagyok naiv lenni, ezen talán jó lenne tényleg változtatni. Csak amikor ugye valakivel elkezd alakulni valami, akkor csak rá fókuszálok és ő még a gondolataim középpontja is, azután is hogy nem jött össze, egy jó darabig utána is csak rá tudok gondolni hiába nem szeretnék.
Csak azért elég tré, hogy 18 évesen még konkrétan egy kapcsolatom sem volt. Igaz hogy minden a maga idejében jön de ez már nekem tényleg nagyon rossz. 18 évesen nem lehet még nagy élettapasztalatom nyilván, de eddig tényleg mindig csak csalódtam.. Unom már hogy mindig csak csalódnom kell.
Az vigasztal azért hogy majd úgyis jön valaki amikor mondjuk nem is számítok rá és nem vagyok rajta görcsösen. Mert eddig is mindig hirtelen jöttek a dolgok, egy fiú akkor keresett meg vagy jött a képbe amikor még álmomban sem gondoltam volna.
És nem kéne mindent túlgondolnom, tanultam az eddigiekből, szóval amikor úgy látszik minden komolyan alakul akkor sem kell biztosra venni.. Nem minden úgy megy ahogy mi szeretnénk.
Na a kérdésem az lenne, hogy ki van így még hasonlóan ezzel, és hogy kezelitek az ilyen helyzeteket?
Nemet és kort is írjatok
válasza:Hát, erős túlzással én is hasonló cipőben vagyok. És nálam is kezd már kialakulni valamiféle kapuzárási pánik szerűség, hogy még nem volt kapcsolatom, és nem jöttem össze senkivel se. Nálam annyiban más a téma, hogy többet álmodozok egy kapcsolatról, mint amennyi lányhoz volt valójában szerencsém. Egész pontosan 4-hez volt eddig szerencsém az elmúlt 2 évben. Nem az önbizalmammal van gond (randikon meglepően jó önbizalmam van, iskolában ennek az ellenkezője jellemző), egyszerűen én se találtam még olyan embert, aki megfog engem és jól érzem magam vele.
A 4 lány közül senkinek nem volt határozott szándéka, sokszor éreztem azt randikon, hogy túl sok önbizalmat közvetítek, vagy elsőre kicsit túl sok kártyámat terítettem ki és lejjebb kéne esetleg adnom. Pedig hidd el, nem vagyok sablonos karakter, mindegyik lánynál mással próbálkoztam, és én tényleg azon voltam, hogy örömet okozzak nekik. Úgy gondoltam, hogy ha esetleg úgy alakul, hogy nem jövünk össze, még is legyen egy jó randink, amire visszaemlékezhetünk. És itt a lényeg. Én nem azon voltam, hogy "hű én most mennyire össze szeretnék jönni vele". Hanem szerettem volna jól érezni magam és szerettem volna örömet is okozni - elsőre. Másodjára nyilván más szándékaim lennének már, ha addig eljutunk. Akivel legutoljára randiztam nyár végén, vele 3x randiztam, de ő nála is az volt a gond, hogy nem voltak határozottak a szándékai. Voltak tizedmásodpercek, amikor éreztem valamit iránta és volt bennem egy késztetés, hogy elvigyem-e a párbeszédünket egy romantikusabb irányba (vagy akár tegyek is valami romantikusat). De a lány határozatlansága miatt egyszerűen nem mertem "A"-t, vagy "B"-t tenni, maradt a semleges "C" verzió. És az rég rossz, ha a randi semleges végkimenetelű. Azt nem értem, hogy ha esetleg neki nem volt szimpatikus, amit nyújtottam neki a 3 randi alatt, akkor ezt miért nem mondta meg? Ennyire nehezére esik sokaknak, hogy mondják, hogy "bocsi, jobb, ha ez ennyiben marad", vagy ilyesmi? Miért ilyen határozatlanak az emberek? De az elmondásaid alapján a fiúk is ugyanilyenek ezek szerint. Ebben a korban ennyire nem tudnak az emberek ismerkedni?
Persze, nekem is meg vannak a rossz tulajdonságaim, de, én SOHA nem tennék ilyet, hogy nem viszem el valamilyen irányba az aktuális randit. Ha a lányokon múlt volna, még mindig randizgatnánk és egyikünk se mondana "A" , vagy "B" verziót, hogy most mi legyen. Nekem kellett közölnöm, hogy nekem ez így nem megy, hogy semmi visszajelzést nem kapok tőle. Holnap leszek 20 éves, és nekem se jött össze semmi eddig és ez kezd kínos lenni (de csakis magam előtt). Álmodozok egy olyan lányról, aki először is kimondja határozottan a szándékait, később pedig az érzéseit. Az a fajta srác vagyok, aki élményeket és "másságot" keres az életben, és ezt szeretné valakivel megosztani. Bármilyen közege is legyen ez az életnek... De ilyen lányt, akinek hasonlóak a szándékai, talán már soha nem fogok találni. Persze azt se tartom kizártnak, hogy valamit én csináltam rosszul, de nem tudom mit, mert nem mondta el nekem senki se. Ezért lenne szükségem egy szókimondó randipartnerre, aki szembesít a valós karakteremmel.
19-20/F
válasza: válasza: válasza:#4
A kérdező írta, hogy írjunk kort és nemet.
válasza:Hogy kezeljük? Úgy mint te, simán unjuk és várunk...
Akivel nehéz az ismerkedés, az már rég rossz
Szóval nyugi ;)
válasza:Próbáld magad belehelyezni a fiúba. Ő honnan tudja, hogy te mit akarsz, egyáltalán, hogy az ő közeledését hogyan fogadod, ha nem adsz neki egyértelmű visszajelzést? Hogyan lenne nem "találgatós" ("azon kell kattognom vajon mit akarhat") kapcsolat, ha neki találgatnia kell, hogy te mit akarsz?
Esetleg próbálj úgy közelíteni az alakulgató kapcsolatokhoz, hogy "próbáljuk ki, aztán meglátjuk, jók vagyunk-e egymásnak". A párkapcsolat nem egy tárgy, nem olyan, hogy egyszer összejössz és kész, hanem folyamatosan "csinálni" kell, ha azt akarod, hogy legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!