Hol keressek barátnőt? 20F

Na az ilyen első féle válaszolókkal full értelmetlen beszélni erről a témáról, mert jól láthatóan olyan felszínesen "gondolkodnak" a témáról, mint festék a falon.

A kérdező kedvéért járom körül ezt az "ezer-meg ezer ismerkedési lehetőség" témát.

Kondolom a közhelycsászár egyes válaszoló arra gondol "ismerkedési" lehetőségek" alatt, hogy Dunát lehetne rekeszteni a mindenféle ismertebb és totál noname társkereső oldalakból, meg "ismerkedős appokból".

Tinder, bumble, meg a többi...

Utána lehet nézni rendes több ezer főt felölelő kutatásoknak is, és itt a gyik-on is nem egyszer körbejárták már a témát, plusz magyar nyelvű hírportálok is cikkeztek erről eleget, de leírom egymilliárdodjára is: Ezek az oldalak/appok totális zsákutcák.

Mindegyiken ugyanazok a tipikus betegségek találhatóak meg.

1.) Mérhetetlenül aránytalan a pasi és női felhsználók száma. Egy női felhasználóra minimum 5-6X-os túljelentkezés van.

2.) A női kezdeményező készség az online térben is a nullával konvergál, és a válaszra való hajlandóság is alacsony. Kvázi semmivel nincs nagyobb esélye egy átlagos megjelenésű, átlagos fogalmazási készségű férfinak választ kapnia egy női felhasználótól, mintha a klasszikus és köztudottan esélytelen utcán leszólítgatós módszerhez folyamodna.

3.) Ismét csak kutatásokra mutogatok. Több kutatás is kihozta (én tinder kapcsán olvastam, de nyilván univerzális a jelenség) hogy a női felhasználók a férfi profilokat több mint 85%-ban átlag alattinak tekintették első ránézésre, holott ugyanazokat a személyeket más kontextusban nem tartották átlag alattinak.

Ez azért eléggé jól rámutat sok mindenre. Valahogy a női agy máshogy van bekötve, és extrém válogatós ha arra lehetőséget adunk.

A tinder, és egyéb online húspiacopk pedig pont ezt teszik.

Érdekes jelenség hogy amíg a férfiak egy jó része ész nélkül jobbra húzogat női profilokat, addig a nők ugyanezt játszák balrahúzogatással.

Minimális százaléknyi férfi profilra érkezik pozitív értékelés, és nyilván nem működőképes egy olyan app, ahol 80<%-nyi női profil 10-15% pasi profilért hajt.

Ilyet egyébként az állatvilágban látni néhány extrém esetben, pl a paradicsommadaraknál. Minden generációban pusztán a hímek 1%-a fogja létrehozni a következő generáció utódjait.

Értsd: 99%-a a hímeknek kuka a tojók szemében.

4.) Az élőben ismerkedés akármennyire szeretnék sokan, kihalt.

Már említettem az utcán leszólítgatás sikertelenségét, és hogy ez az egyik legesélytelenebb módszer. Itt kb tényleg totó-lottózol. A szembejövő lányon nem látsz semmit, amiből fel tudnád mérni az esélyeidet. Nem látod hogy foglalt-e, nem látod hogy épp ismerkedik-e mással, vagy épp szakításon van-e túl, ami sokaknál hónapokig elnyúló zárkózottsággal jár.

Nem látod hogy mik az ideáljai, nem ismered, és a nők túlnyomó részében kialakul egy természetes viszolygás attól, hogy pusztán a külsejük alapján kerüljenek egy férfi érdeklődésének középpontjába (ez sok esetben nyilván jogos, de mégis csak egyike az újabb női hülyeségeknek, hisz tudjuk jól hogy a nők sem platóni módon a lélekbe, hanem a testbe szeretnek bele először, szóval megint van kettős mérce...)

5.)

Középiskolában az embernek még van lehetősége megismerni az osztálytársnőit, esetleg még az évfolyamtárs nőit is, hisz az összezártság okán az évek alatt mindenki rálát kb mindenkire egy minimális szinten.

A nők túlnyomó többsége nem totál random hapsikkal kezd el nulláról ismerkedni, hanem van valami közös ismeretség.

Osztálytársi ismeretség, évfolyamtársi ismeretség, haveri kör (barát barátja), de minimum valami olyasmi hogy egy edzésre járnak, vagy egy táborban voltak X hétig.

Akármennyire tagadják sokan, bizony a nők többsége első körben távolságtartó az idegen pasiktól. Ez evolúciós berögződés (most gondold el hogy a kora középkorban a viking hapsiktól ki a franc nem félt volna, akik csak úgy megérkeztek egy angolszász faluba hajóval... A nőkben ugyanez a fenntartás van, ha csak úgy egy random stranger rájuk ír fb-n, vagy buszon totál kéretlenül megkörnyékezi őket. "Mit akar, minek van itt, hagyjonbékén")

6.) Egyetemen-fősulin már nincsenek olyan szoros kapcsolatok az emberek között, mint középsuliban.

Ezért is tekintenek vissza sokan keserű nosztalgiával a középsulira, mint leáldozott időszakukra az életben.

Simán végigcsinálhatsz úgy egy BSc-t, hogy közben max a keresztnevét tudod néhány szaktársadnak, de semmi több infót nem tudsz róla.

Senki nem fog magától kezdeményezni. Gólyatábor, vagy kolesz esetleg ad alapot arra hogy ismételten a közösségi összezártság okán beszélgessetek, legyen közös program, de még ez se garantál semmit sem.

Egy átlag egyetemista élete nagyon nem a bulizásról szól, nem a minden héten új arcok megismerése a programja. Most persze özönleni fognak ide azok a válaszadók akik villamosmérnök szakon is minden hétvégét átbuliznak... Amúgy meg minden más alkalommal ha szóba kerül a szakjuk, akkor kihangsúlyoznák hogy mennyire nincs semmire se idejük.

És nekem is ezt az utóbbit erősíti meg a tapasztalatom. Egy-két tingli-tangli szak kivételével a legtöbbek élete az egyetemvárosuk és a lakhelyük közti ingázásból, a tanulásból, és diákmelóból áll.

Eleve ott vannak az introvertáltak, akik ugyan szeretnének ismerkedni a maguk módján, de természetükből adódóan nem a zajos szórakozóhelyek, meg a kolis lavorból macifröccs ivás a favorit módjuk erre.

Szóval kérdező, ne hallgass a nagyképű, kihanemén stílusú egyes válaszolóra, totál érthető problémával küzdesz, és tök általános a helyzeted a mai világban.

Nem egy kutatás hozta már ki, hogy a Z generáció (kb 95-2000 utániak) egyszerűen magányos, szegényes társas kapcsolatteremtés jellemzi, és nem látják sokan a módját hogyan is kell elmélyült kapcsolatokat építeni.

Én pl szintén hasonló cipőben járok mint te. 23 vagyok, túl egy 4 évig tartott kapcsolaton, aminek végül a távolság adta a kegyelemdöfést. 18 évesen jöttünk össze, és egy éve ért véget. Azzal a lánnyal egy táborban találkoztam még TIZENKÉT évesen, és egy nagyon hosszú ideig (5 évig) tartó kamaszos kedvelésből-barátságból komolyodott aztán kapcsolattá a viszonyunk.

Miután vége lett, tulajdonképpen rá kellett eszmélnem hogy olyan mélységű ismeretséget megközelíteni sem tudok más lánnyal mint ami vele kialakult, mert egyszerűen vége annak az élethelyzetnek. Már nincsenek kiskamaszos nyári táborozós évek, nincsenek zseblámpámpa meg tábortűz melletti kamaszos, ébredező szexualitásos beszélgetések, nincsen meg az a gyermeki őszintesége, naivitása az egésznek.

Egyetemen vagyok, és nincs az mint középsuliban volt. Nem beszélgetünk random hülyeségekről óraközi szünetekben, nem megyünk osztálykirándulásra ahol az út alatt egymással marháskodunk, és a szálláshelyen a tanár háta mögött nagyzoló kamaszok módjára az első közös berúgásainkat éljük át. Ezen itt már mindenki túl van, és nincsenek ilyen programok sem.

Mindenkinek a felnőtt élet kötelezettségei töltik ki az életét.

Sok lánytól hallani vissza akár fórumokon, akár élőben, hogy egész egyszerűen kapacitása, igénye, ideje nem lenne egy párkapcsolatra, és inkább karriert épít.

Ilyen világ ez.

A szingliség életmód lett.

Aki meg játsza a boomert, és ezt képtelen felfogni, és csak mutogat a társkeresőnek nevezett hülyeségekre... hát, azt csak szánni tudom hogy ennyire értetlenül áll ehhez a témához.

"Esküszöm, hogy kellene egy GirlGo app, ami full olyan, mint a PokemonGo csak itt lányokat lehet vadászni, azoknak akik ilyen bénák."

Esküszöm, nem hiszem el hogy egy ilyen arrogáns p#csöt felpontoztatok 100%-ra.

azon túl, hogy az anyukáját bénázza le inkább mások helyett, gondoljatok már bele mekkora cringe fa##ágot írt már ezzel a "GirlGo" agymenéssel!

Ez most komolyy?

Pokémonvadászáshoz hasonlítjuk az ismerkedést?

Az ilyennek milyen fogalmai lehetnek az ismerkedésről? Nem pont az ilyeneket kell lenézni egy kapcsolatban akár nő, akár pasi? Aki csak egy felpróbálható cipőként kezeli a partnereit, és csak skalpként gyűjti sorban őket?

Vagy ennyire bevett dolog lett az érzelmi rokkantság, hogy már tökéletesen hasznosnak értékelünk egy ilyen választ?

Az ilyet nem saccolnám többre 17 éves pornófüggő hülyegyereknél, aki arról álmodozik hogy pokélabdával gyűjthesse a dugásra a csajokat...

Viccnek esetleg még jó lett volna ez a pokémon go hasonlat, de az a gáz hogy ezt full komolyan gondolja.

Első vagyok.

#2 Minden ismerkedési formára megtaláltad a kifogást. Lehet így is felfogni mindet, mert nyilván van igazság azokban, amiket állítasz, de ha ennyire elzárkózol az összes lehetőségtől, ami adott - akkor is, ha megvannak a hátrányai - akkor mégis mit vársz az élettől? Szedjenek fel a lányok? Vagy esetleg lesz majd egy olyan csoda, mint a filmekben, hogy valakivel első látásra szerelembe estek és az élet úgy alakítja, hogy egymásra találjatok újra meg újra? Lehet reménykedni, igen. Semmi baj nincs azzal, ha valaki álomvilágban él, akkor lesz baj, ha ebből felébred és x éves korára elkezd pánikolni, hogy ez mégsem úgy működik, mint a filmekben és leélt egy fél életet reménykedve, egyedül, mert elzárta magától az összes lehetőséget, ahol lehet, hogy ő és a kiszemeltje lett volna a kivétel a nagy átlag alól. (Mert vannak kivételek társkeresőkön is attól, hogy ritka és a kutatások mást mutatnak, amiket te olvasol.)

Példának felhoztad a gyermekkori kapcsolatodat, mint olyan. Nyilván más motivált titeket még 12 évesen, amikor megismerkedtetek, akkor amúgy sincsenek semmilyen hátsószándékai még az embereknek, csak szimplán élvezik egymás társaságát. Ez a része nem szűnt meg, te nőttél fel meg körülötted az emberek. Felnőtt korban meg van elhidegülés, igen. Egyre jobban, viszont nem az a Boomer, aki tud alkalmazkodni és kihasználja azokat a lehetőségeket, amiket ad a mai világ. Az a Boomer, aki mindenre kifogást keres és másokra mutogat, ahelyett, hogy tenne is azért, hogy legyen újra valakije. Okolhatsz másokat, okolhatod a világot, de attól még a helyzet nem változik. Neked kell tenned ezért is, nem másoknak. Csak sokaknak, ha nem megy egy ideig, akkor könnyebbnek gondolják belemagyarázni ezt a sok hülyeséget maguknak.

#3 "Esküszöm, nem hiszem el hogy egy ilyen arrogáns p#csöt felpontoztatok 100%-ra."

Esküszöm, hogy vannak még vérpistikék, akik mindent komolyan gondolnak, amit itt leír az ember.

"Az ilyennek milyen fogalmai lehetnek az ismerkedésről? Nem pont az ilyeneket kell lenézni egy kapcsolatban akár nő, akár pasi? Aki csak egy felpróbálható cipőként kezeli a partnereit, és csak skalpként gyűjti sorban őket?"

Lenézhetsz nyugodtan, bár elég korlátolt személyiségre vall, ha egy mondat miatt, ami nem is volt komoly, te már ítélkezel és tudod, hogy milyen ember vagyok és hogy milyen ismereteim vannak dolgokról. Egy fontos részt kihagytál az írásomból, ha már komolyan vetted: "azoknak akik ilyen bénák."

És akkor most együtt elemezzük ki, hogy ha komolyan vesszük, akkor mire is lenne jó.

2020 van. Rengeteg társkereső app, több helyen rendeznek ismerkedős "rendezvényeket" (Pontosan nem tudom, hogy hogyan lehetne ezt hívni), egyre többen szenvednek a magánytól, nemtől függetlenül, tehát nagyobb az esély is találni valakit (pláne, hogy itt van ez az oldal is, ahol nem egy ilyen kérdést kiírnak lányok is) ÉS most jön a lényeg. A kérdező még ezek által sem tudja/akarja megpróbálni egyik módot sem az ismerkedésre, egyenesen fogalma sincs, hogy hol ismerkedjen. Egy olyan világban, ahol már mindenre annyi kényelmi szolgáltatás van és szinte mindenkiseggealátolnakmindent, amit lehet, sőt ezt is várják el az emberek. A kérdezőhöz hasonló emberek meg a sok betoji fiú, akire aggassuk az introverált jelzőt, mert az ma nagy menő dolog lett, holott nincsenek a személyiségekben ilyen végletek, de ok. Tehát ezek a srácok sokszor azt is elvárják, hogy a lányok írjanak, a lányok szólítsák le őket (Linkelhetek kérdéseket, amiket itt írtak srácok ezzel kapcsolatban, ha gondolod) szerinted majd ők tenni is fognak valamit, hogy legyen valakijük? A második is csak kifogásokat keres. Ha ez az app megvalósítható lenne, akkor minden ilyen srác a Paradicsomban érezné magát. Nem a kínálat ilyenkor a röhejes vagy eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne HA, hanem a kereslet rá, ami lenne. Mintahogy mindenre IS van kereslet, akármilyen bullshitek az átlag embernek. De nyilván tisztában vagyok vele, hogy ilyen nem jöhet létre és nem is akarnám megvalósítani, ha tudnám sem. Csak akkor végre alábbhagyna ez a "hol ismerkedjek?" hiszti. Ha annyi energiát fordítanának a cselekvésre, mint az önsajnáltatós hisztire, akkor máris boldogabbak lennének, talán azóta már komolyabb kapcsolatot is sikerült volna kialakítaniuk.

És egyébként nekem is volt már pár kapcsolatom. Innen is, onnan is. Volt olyan is, mikor évekig nem volt. Na és? Megáll az élet? Nem. Megéri feladni? Nem. Az emberek rossz tulajdonsága, hogy inkább mutogat másra, hogy "há' de neki könnyű, mert helyes, gazdag, stb." Attól még, hogy neki könnnyebb nem jelenti azt, hogy másnak kicsit több energia befektetéssel ne lehetne ugyanolyan vagy akár jobb is. Sajnos belevagyunk kényelmesedve nagyon az életbe és semmit nem akarunk tenni semmiért, ami kicsit több energiabefektetést igényel...

Szia! Én az előző válaszokhoz képest elég rövidke választ adok,ha nem gond xd

Hát szerintem random lányokra nem jó ötlet ráírni,mer szerintem nem épp fognak vissza írni..

Ja hát a vírus időszakban nem épp fogsz kint találni embert és még azt se mondhatom, hogy menj buliba hiszen azok is zárva vannak. Most csak szerintem ilyen netes oldalon tudsz párt keresni..mint pl tinder,anotalk,badoo és társai. Bár nem tudom , hogy ezeken az oldalakon mennyire fogsz értelmes lelket találni..

Remélem segítettem /L

A #2-nek egyébként teljesen igaza van, az egyetemen a baráti körök jelentős része már középiskolában kialakult.

Nekem sem általánosban, sem gimiben nem voltak barátaim, gyerekkoromban még annyira sem tudtam kezelni a szociális élettel kapcsolatos helyzeteket, mint most.

Magányos vagyok, és nem csak a rossz kinézetem miatt.

19F