Egy fiúnak/férfinak sem vagyok szimpatikus. Miért?

Nem bunkózok senkivel, viszont pofátlanul őszinte vagyok, ha valami nem tetszik, kimondom. Talán emiatt (is) utálnak, de akkor miért mondja mindenki azt, hogy fontosnak tartja az őszinteséget? Példamutatás az megy ezerrel, csak ha valaki erre rákontrázik, már tuskónak lesz elkönyvelve. A félreértések elkerülése érdekében, nem vagyok buta, s nem szólogatok be senkinek, mindenkinek próbálom meglátni a jó oldalát, és általában sikerül is. De ha véleményt kérnek, akkor nem kímélek senkit és kemény vagyok, mint a Tesco-s zsömle.

Persze, ha én kérek véleményt, nem sértődöm meg, amennyiben a másik fél tanúsítja/bizonyítja, hogy nem a rosszindulat beszél belőle. Ééés, hát, sokan nem tudnak azonosulni a gondolatmenetemmel, talán ezekből kifolyólag, vagy nem tudom. Szerintetek mi lehet a probléma forrása? 18L