19f:Ilyen tulajdonságokkal normális, ha feladom, hogy egy hozzám hasonló lelki társat, lány barátot esetleg barátnőt találjak?

Már óvodás korom óta magamnak való voltam, és sokan azt hitték emiatt, hogy buta vagyok. Mialatt sokkal jobban tudtam a dolgokat, mint egyesek.. Emiatt jogosan, de azt hitték, hogy valami fogyatékos vagyok. Közben csak a már akkor átélt családi szörnyűségek okozhatták ezt nálam, vagy én erre tudok következtetni most. Azóta persze rengeteget változtam, nem vagyok csak esetleg nagyon ritkán félénk xd. Viszont a zárkózottság/érdektelenség a nálam szerintem sokkal különb emberek felé megmaradt.

Tapasztalatban odáig jutottam, hogy olyan lánnyal semmi értelme lennem, aki teljesen nyitott a világ felé, és jól érzi magát bárhol, bárkivel, bármi módon. Mert ha ott is van mellettem, félig ugyan úgy üresnek érzem magam.

Ha van rá esély, és rettentő nehezen sikerülne is megváltoznom, belül akkor is tudnám, hogy ez nem az igazi énem, amilyenné formált az életem. És ha valakinek ez nem elfogadható, akkor én miért fogadnám el az ő összes olyan dolgát, ami engem taszít?

Voltak már lányok akiknek tetszettem, emiatt is , és mert már van önbizalmam, nem gondolom, hogy a külsőmmel bármi olyan gond lenne, ami nem elfogadható. Öltözködésre elegánsabb dolgokat szeretek viselni, ami mondjuk nem túlzás a mindennapokra sem.

Sok dolog túlzottan nem vonz, hogy kipróbáljam, mondjuk azt joggal mondhatom, hogy egyedül senkinek nincs kedve és motivációja, hogy bárhogyan szórakozzon vagy hasonló. Én azért erős vagyok már ilyen téren, de még így sem vonz semmi emiatt annyira, hogy egyedül menjek.