Hogyan tudnám a legkönnyebben túl tenni magam ezen az egészen?

Hosszú sztori lesz,de próbálom rövidre fogni.

Szóval azért szakított velem a barátom,mert felhívott egy régebbi csalódásom,és nem egyből írtam neki meg,mert nem volt fent,kb 2 óra telt el a hívés és azt közt,hogy elmondtam neki..(azért nem hívtam mert munka közben nem hallja)

Azt mondta így nem tud bennem bízni,és már egyáltalán nem szeret.

Olyan nagy hiba volt,hogy nem rögtön mondtam el?

Akár le is tagadhattam volna,de nem tettem..

Tavaly október óta beszéltünk szinte folyamatosan,de nagyon nehezen mentem bele a találkozásba,mert éreztem,hogy nagyon megszeretem és szenvedés lesz a vége.

Májusban találkoztunk először,úgy hogy meg volt beszélve,nem pedig futólag..(tudom,hogy nem hosszú idő ez a kapcsolat ami köztünk volt)

Akkor teljesen jól ment minden,már előtte is éreztünk egymás iránt dolgokat,mert rengeteget beszéltünk.

Napi 10 órákat dolgozik +az út,ami miatt nagy volt köztünk a feszültség,ráadásul 1 hónapot távol volt,és ebből indult ki a feszkó.

Nagyon megszerettem őt és ő is engem mert ezt éreztem,mikor velem volt,és ahogy beszélt velem,de lehetséges az,hogy egy ilyen dolog miatt kimegy valakiből az összes érzés?

Nem is ez fáj a legjobban,hanem minden előző nőjéről beszélt nekem,és tudom,hogy rólam is fog mesélni másoknak,és max. 2hét múlva már mással fog lefeküdni.

Az bánt a legjobban,hogy őt mindig lepasszoltam,mindig mással,sokkal rosszabbakkal találkoztam,és mikor megláttam benne a reményt,mégsem úgy sült el a dolog.

Bocsánatot kértem,sírva könyörögtem neki,és mondtam hogy sajnálom,de azt mondta legyünk újra barátok.