Mit tudok tenni ebben a helyzetben?

Én is ilyen gyomor görcsös voltam vagy 4-5 évvel ezelőtt, illetve volt egy közeli lány barátom, aki szintén küzdött hasonló problémákkal. Remélem egyikünk példája segítséget tud neked nyújtani;

Én személy szerint elnőttem ezt a görcsös énemet. Bár hozzáteszem, ebben nagyon sok befolyással voltak a barátaim, a családom, az akkori barátnőm és egy életmód váltás. Általánosban minden dolgozat előtt és közben izgultam. Ha utolsó órában volt egy dolgozat írás, én addig nem is bírtam enni egész nap semmit, csak miután megírtam. A legrosszabb akkor volt, amikor valaki lány felkeltette az érdeklődésemet, én pedig elkezdtem felé közeledni. Akár hányszor oda kellett mennem szünetben beszélgetést kezdeményezni, konkrétan a torkomban volt a szívem, és a hányinger / rosszullét kerülgetett. De ahogy ezeket "gyakoroltam" és egyre többször estem ilyen szituációkba, úgymond megszoktam (bár hozzáteszem, egy számomra szimpatikus lányhoz oda menni mai napig nem könnyű, hát van ami nem változik). Idő közben összejöttem akkori barátnőmmel, aki ~15km-el arrébb lakott tőlem. Az ismerkedés ott is nagyon görcsös volt, az első 1-2 találkozón nem is igazán tudtam vele beszélgetni, annyira görcsöltem. Aztán amikor el kellett hozzájuk mennem, hogy találkozzak a szüleivel.. hát. :D Ebédre hívtak meg, természetesen én ezt vissza mondtam valami kifogással, csak hogy ne kelljen gyomorgörccsel ennem, mert úgyse menne. Végül átestem azon a napon is, és igazság szerint semmi extrém nem történt, amin görcsölnöm kellett volna. Ahogy telt az idő és én is nőttem, "tökösödtem" , egyre inkább elnőttem, aztán még a családom, barátaim rátettek erre egy lapáttal a maguk személyiségeivel, és a beszélgetések, tapasztalatok alapján arra jutottam, hogy semmi, de tényleg, az ég világon SEMMI értelme görcsölni minden apróságon. Az életmód váltás még hozzátett egy picit, ugyanis megismertem pár sportolót, akik szavára hallgatva még inkább fölöslegesnek éreztem a stresszelést az életben, és a legtöbb esetben tényleg sikerült elengednem. Amivel mit sem tudtam kezdeni az évek során sem, az az a szituáció, amikor valaki, számomra szimpatikus egyént kell randira hívjak. :D

Csak hogy megemlítsem a lány barátom példáját is:

Előjáróban annyit, hogy ő egy nagyon stresszevő, olyan tipikus kívül-belül törékeny lány volt amikor megismertem. Szerencsére másfél éve amikor megismertük egymást, én már bőven nem a stresszes, görcsös korszakomat éltem, ennek hála tudtam neki segíteni és támaszt nyújtani. Ő is szó szerint mindenen görcsölt (eleinte azon is, hogy velem beszéljen). Tudtomra adták, hogy ő mennyire törékeny és stresszevő lány, én meg gondoltam megpróbálok neki segíteni, hiszen régebben én is hasonló személyiségű voltam. Elkezdtem beszélgetést kezdeményezni vele, csak ilyen általános dolgokról beszélgettünk. Az első személyesebb beszélgetésünk körülbelül 1 hónap múlva "jött el" , amikor beszedett valami betegséget, és elég lassan épült fel belőle amire természetesen ő ráparázott, rá stresszelt. Ettől az időszaktól kezdve sokkal gyakrabban írt ha volt valami problémája, én meg egyre inkább támaszt nyújtottam neki amikor szüksége volt rá. A lényeg amit mondani akarok ezzel az az, hogy ha neked is van valaki akiben megbízol közeli barátod (vagy épp családtag, rokon), és úgy érzed tudna segíteni, próbálj meg vele beszélgetni és segítséget kérni. Nem tudom esetedben mennyire "működne" a támasz nyújtás, hiszen nem vagyunk egyformák. De ha téged az megtud nyugtatni, hogy van akire számíthatsz ezzel kapcsolatban, esetleg próbálj tőle segítséget kérni.

Remélem tudtam azért valamennyi segítséget nyújtani. Ha valamelyik "történet szál" mélyebben is érdekelne, szívesen elmesélem részletesebben, amennyiben úgy érzed tudnál belőle tanulságot levonni, vagy szerinted segítene neked valamit.