Mit tegyek ha nem tudom elfelejteni?

Elég fura a kapcsolatom egy sráccal, lassan egy éve ismerjük egymást és már az elejétől fogva igazán szerelmes vagyok belé de először még letagadtam magam előtt is. Már az elejétől fogva nagyon megbíztam benne, nem túl vidámak a hétköznapjaim legfőképp a 'családom' miatt még már többször csalódtam az emberi kapcsolatokban és nem szeretek megnyílni senkinek, nem is tudok, ezáltal a problémáim nagy részét magamba folytom. De nyilván mint minden hozzám hasonló helyzetben lévő ember szerettem volna valakit akivel még tudom osztani ezeket a dolgokat. Aztán jött ez a srác aki hasonló dolgokat élt át és meg tudtam vele beszélni, és elkerülhetetlen volt hogy mint az egyetlen ember akiben megbízom, szerelmes lettem belé. Na most próbálok a fontosabb események szerint sorba menni hogy kicsit átlássátok a történetet de nem biztos hogy menni fog előre is bocsánat ha valahol nem olyan értelmes. Szóval már fél éve ismertük egymást amikor nekem nyáron, augusztus 13.án volt egy kézműtétem ami után egy éjszakát megfigyelés alatt töltöttem a kórházban. A műtét után bejött hozzám meglátogatni, akkor még nem volt semmi különös azon kívül hogy mivel mindketten elég bújósak vagyunk ezért nálunk mai napig az az alap hogy megöleljük egymást vagy puszit adunk a másik arcára illetve hogy mondjuk egymásnak hogy "szeretlek".De ez mai napig szokásunk ennél több akkor se volt. A kórház után mivel én még friss varratokkal nem mehettem sehova, ő utazott másfél órát hozzám hogy találkozzunk. Filmet néztünk és otthon nálunk egy nagy C alakú kanapé van először még ültünk egymás mellett aztán a film első tizenöt perce után már össze ölelkezve feküdtünk, több akkor sem volt, mivel engem annyira nem érdekelt a film én majdnem bealudtam xD. Aztán elmondta hogy szerelmes a legjobb barátnőmbe akit még a kórházak eset elött ismert meg és velem osztotta meg hogy milyen szar hogy ő nem viszonozza az érzéseit, mondhatom nagyon jó volt.(azt elfelejtettem hozzátenni hogy úgy ismertük még meg egymást hogy szeptembertől egy suliba kezdtünk mint gimnazisták és márciusban amikor még csak ismerkedtünk egy csoportban ahol szintén gólyák voltak, rám írt privátban. A legjobb barátnőmet meg rajtam keresztül ismerte meg de szintén ugyanabban a suliban gólya ő is) Na szóval miután egy ideig hallgattam hogy neki milyen rossz és a saját érzéseimet elnyomva próbáltam rajta segíteni, egyszer nagyon kiborultam. Nem mondtam neki semmit de észrevette hogy elég rossz a kedvem és direkt kettesben akart velem maradni hogy beszéljünk. Nyílván nem mondtam neki semmit mire ő, mint mindig megpuszilta az arcom de aztán több lett belőle és egyre közeledtek a számhoz erre én elhalyoltam és megölelte megcsókolta hogy ne tudjon megcsókolni. Volt már kapcsolatom, nem arról van szó csak éreztem hogy ő ezt nem szívből akarja csak boldoggá szeretne tenni. Mondhatni szánalomból ezért bármennyire is szerettem volna nem engedtem neki. Egy hónapra rá, nem változott semmi, ő még mindig szerelmes volt a legjobb barátnőmbe én meg még mindig magamba folytattam az érzéseim. Aztán volt egy nagyon nagy veszekedésünk. A veszekedés konkrét témájára már nem is emlékszem de akkor annyira ideges voltam hogy elmondtam neki mit érzek. Állítása szerint ő érezte hogy ez van és ezért akart megcsókolni, hogy nekem jó legyen (pont az amire gondoltam) de leírta hogy ő a barnőmbe szerelmes és hogy sajnálja. Ez volt 4hónapja kürölbelül. Azóta is barátok vagyunk azóta a legjobb barátnőmbe szerelmes és azóta is szerelmes vagyok belé csak ő úgy tudja hogy már elmúlt és már más tetszik. Nemrég átment másik suliba utáltam még a gondolatot is hogy elveszítem de szerencsére tartjuk a kapcsolatot, beszélgetünk minden nap, és találkozunk is gyakran. Eszem ágában sincs eltávolodni tőle, nem is akarok arra gondolni hogy elveszítem őt, inkább szenvedek. De nem tudom mit tegyek, folyamatosan beszél róla hogy hiányzik neki a barátnőm (mert ők már nem tartják a kapcsolatot) bármit megtennék hogy ne érezze ezt hisz általa tudom milyen szar az egész. Néha el is felejtem magamra gondolni csak azzal foglalkozom hogy neki jobb legyen. De közben a sok elfojtott érzés felemészti belülről. Szóval összefoglalva, nem tudom őt elengedni egyszerűen képtelen vagyok rá, szükségem van a segítségére a családom által okozott fájdalmam miatt mert egyedül beleroskadnék de közben ő okozza a legnagyobb fájdalmat és nem is tud róla. Néha abban reménykedem hogyha ki szeret a barátnőmből akkor észre vesz engem hisz annyi mindent teszek érte de ha épp ésszel átgondolom tudom hogy ennek nem sok esélye van. Már kifogytam az ötletekből, ezért kérem a segítségeteket. Mit gondoltok az egészről és mit csinálnátok a helyedben?