Meghalhat egy szerelem a külső tényezők miatt?

Van egy barátom, akit teljes szívemből szeretek. Nagyon szerelmes voltam/vagyok belé, és tényleg elhiszem hogy ő is szeret., imádtam ahogy bókol nekem. Nem nyálasan, épp ahogy kell. Viszont a környezetemben lévő emberek nem fogadták őt el (nem adott rá okot, amiért nem fogadták el, egyszerűen nem tetszik nekik hogy van barátom) és telebeszélték a fejemet, hogy minden amit mond csak megvezetés. A kapcsolatunk őszinteségre épül, mindketten ezt tiszteljük a másikban. És én pontosan tudom legbelül, hogy nem kamuzik nekem, viszont a környezetem annyira nyomta ezt a dumát, hogy már mikor bókol, nem ugyanazt váltja ki belőlem mint régen. Mindig előugranak azok, amiket a környezetem mondott. ELéggé önbizalomhiányos vagyok, és ő volt az első fiú, akinél elhittem hogy amit mond, azt úgy is gondolja. De épp az önbizalomhiány miatt nem tudom kiverni a fejemből a többiek által mondottakat.

Hogyan tudnám újra befogadni a bókokat?

Hogyan építsek ki magamban egy olyan önképet, hogy ne lehessen a semmire épülő vádaskodással bogarat ültetni a fejembe?

Előre köszi a válaszokat!