Az első szerelem tényleg sosem múlik el?

Nem feltétlen az első párkapcsolatra gondolok, egyáltalán nem törvényszerű, hogy az szerelem is.

A helyzet: Volt egy srác az életemben 6 éve, akibe borzasztóan szerelmes voltam, az életemet odaadtam volna érte, ha azt kéri. Miután szakítottunk több évig képtelen voltam normális kapcsolatot kialakítani, mert mindenkit hozzá hasonlítottam, mindenkiben őt kerestem, nem tudtam rajta túllépni. Persze azt a játékot játszottuk közben, hogy mire végre valamennyire kilábaltam, felbukkant és újra róla szólt minden, nagyon csúnya játékot játszott velem(hogy szándékosan-e vagy sem, azt ki tudja...). Hiába töröltem, tiltottam mindenhonnan, megtalálta az útját felém, mindig.

Az utolsó találkozásunk után "eldöntöttem", hogy végre túllépek rajta. Most 3,5 éve végre sikerült "megszabadulni" tőle, semmi kontakt, még csak véletlenül sem futottunk össze(szerencsére). Azóta van egy 3 éves nagyon jó párkapcsolatom, szinte eszembe se jutott az exem, nagyon szeretem a páromat.

És ugyan mit ad a sors, a fentebb említett jómadárral mindketten a fővárosban tanulunk tovább, de ez hagyján: két olyan egyetemen, ami baromi közel van egymáshoz, és a sulimtól nem messze lakik, már többször is szembejött velem az utcán. Pár napja tök véletlenül mögé álltam be a metrómegállónál, csak akkor vettem észre, hogy ő az, mikor már megfordult és felismert, szóval esélyem nem volt "elmenekülni". Odajött hozzám, ugyanarra utaztunk és végig beszélgettünk, mintha mi sem történt volna, szóba sem jöttek a kínos emlékek.

Azóta vele álmodom éjszakánként és napközben is zavaróan sokszor eszembe jut akaratlanul, a találkozásunk napján teljesen használhatatlan voltam.

Nagyon igazságtalannak érzem ezt a párommal szemben, de ezek olyan befolyásolhatatlan reakciók és valószínűleg el is múlnak viszonylag rövid időn belül... De ha megtudná, mit váltott ki belőlem ez a találka, biztosan baromi rosszul esne neki.

Az exszel meg természetesen nem szeretnék újra összejönni vagy bármilyen kapcsolatot teremteni, de a tudatalattim mégis minden erejével ellenem dolgozik. Már olyan rég jól elvoltam nélküle, és most megint felforgatta a lelki világomat azzal, hogy megjelent.

Szóval akkor, ez most az a bizonyos "első szerelem" ami "sosem múlik el" és nem érdemes vele foglalkozni mert csak egy "fellángolás", vagy a sors nagyon ocsmány gúnyt űz belőlem és erre a hülye véletlenre rámehet a kapcsolatom? Mert persze az is előfordulhat, hogy nem ez volt az utolsó találka... Bár nagyon remélem, hogy de.

Help, emberek! Más életében is van ilyen feledhetetlen emberke, akitől egyszerűen nem lehet megszabadulni mert mindenhol ott van és ilyen reakciókat vált ki belőletek? Ha igen, hogy kezelitek, mégis mi erre a jó megoldás? Elférne néhány tanács, mert én egyelőre elég rosszul állok.:D