Normális ha meghalnék nélküle?

Február óta van egy barátnőm. Teljesen megváltoztatott. Én az év elején még, totálisan elítéltem azokat az embereket akik vagdossák magukat. A barátnőm is vagdossa magát, vagyis vagdosta. A lényeg, hogy képes volt olyan érzelmeket kihozni belőlem ez a lány, hogy én is felvágtam magam. Ez volt áprilisban. Azóta tele vagyok hegekkel.. Aztán jött a június vége fele.. kb egy hónapja volt egy hatalmas hullám völgy, aminek eredménye "szünetelés" lett. Én tudtam hogy ez nem szünet, ez végleges. Nem is tudom.. sokkot, kaptam... elkezdtem sírni(amit szintén ezért a lányért tettem először).

Zokogtam, és nem bírtam tovább.. nem tudtam úgy élni hogy nélküle. Most is így vagyok vele egyébként.. vagy vele, vagy sehogy. Na mind1, fogtam magam, hátra mentem a diófához, és már mondhatni felkötöttem magam. Felhívtam, amit nem kellett volna. Összetört. Sírt.. én meg beszélni alig bírtam, de nyugtattam hadd mondjam el neki hogy mennyire szeretem.. de ekkor jött a legjobb barátom, meglátott, oda jött, leszedett, és orrba b@$zott magyarán. Hogy mi a f@$zt csinálok. És ez titokban maradt azóta. Nincs kedvem dili házba menni. Csak én, a barátom, a barátnőm, és az ő anyja tud erről. Csak anyámat sajnáltam volna. Szegény magát hibáztatná.. Azóta újra együtt vagyunk... megértette hogy nélküle nem tudok élni. Még akkor is ha ő igen nélkülem. A kérdés, itt az hogy normális hogy ilyen érzelmeket tud generálni bennem? Mert tudom, én nem vagyok az.😀

De dilis sem vagyok, nem kell orvos, köszi. Csak túlságosan is tudok szeretni, ami nem tudom hátrány vagy előny-e inkább.

Szóval, normális dolog ez? Más srác is érzett már így lány iránt? Mindent oda adnál érte? És nem ő az első szerelmem. De ő teljesen más, hisz képes volt megváltoztatni.