Magányos, kilátástalan, szürke, szeretethiányos hétköznapok ellen lehet valamit tenni? Van megoldás erre?

Mit lehet tenni a kilátástalan, szürke hétköznapok ellen? Sokszor álmodozok arról, hogy milyen jó lenne valami több izgalmas dolog az életben, nem mindig csak ugyanaz minden egyes nap, ez a körforgás, hogy reggel elmegyek az iskolába, egész nap tanulok, unatkozok bennt (mivel szakközépiskolába járok, ezért nagyon kevés lány jár ide, de azok már majdnem végzősök). Most vagyok még kamasz, nem akarom, hogy ezek az évek úgy múljanak el, hogy nem történik semmi izgalmas, lassan belefáradok a magányba. Bulik is ritkán vannak, néha hétvégén elmegyek, de annak is hamar vége van, és mindig azt kívánom, hogy de jó lenne több ilyen buli, másnap utána mindig bűntudatom is van, hogy még de jó lett volna többet bulizni, szórakozni, lazulni. Mindig is az volt minden vágyam, hogyha majd megyek középiskolába, akkor minden izgalmasabb lesz, reggel úgy kelek fel, hogy ma megint fog történni valami izgalmas, azon is fantáziáltam sokat, hogy biztos lesz egy lány akivel megismerkedek, és szerelmes leszek belé, de sajnos ez nem így alakult, egyre többet gondolkodok azon, hogy miért van ez így, a sors ki akar szúrni velem? Irigylem azokat a fiúkat akiknek jobb a sorsuk és izgalmasabbak a hétköznapjaik. Az idő csak telik és végig ezt kell éreznem, emiatt annyira magányos vagyok, hogy sokszor felrobbannék. Jó lenne elköltözni mondjuk a fővárosba, ott hátha izgalmasabb az élet, nem szeretnék felnőni úgy, hogy ezekben a diákévekben még nem voltam szerelmes... Legnagyobb vágyam, hogy egy lány betöltse ezeket az üres, kilátástalan hétköznapokat, aki a mosolyával és a szeretetével mosolyt csal az arcomra, és betölti a magány helyét a szívemben. Mindent megtennék azért, hogy érezhessem azt, hogy egy lány szeret, és én is szeretem őt, semmi sem fogható ehhez az érzéshez, erre vágyok a legjobban. Tudom, hogy nincs lehetetlen, de sajnos ez nagyon nehezen valósítható meg. Mindig is egy szép, csendes, szerény, mosolygós, vidám lányra vágytam, aki megbecsül, szeret, odabújik hozzám, és a szeretetet, amit adok neki, azt ő is megadja nekem. Ez a világ legjobb érzése, sokszor álmodok ilyenről, és bánom, hogy nem tartott örökké, amikor felébredek szomorúságomban összeszorul a szívem. Vannak ilyen lányok? Sajnos sürget az idő, és meg akarok szabadulni a szenvedéstől. Ilyenkor mi a teendő? Egy elkeseredett tinédzser. 16/F.