Miért nem lehetek szerelmes?

Az egyik legjobb barátom két hónapja bevallotta, hogy szeret. Én nem tudom, mit éreztem. Azt hiszem, meglepődtem, és boldog is voltam, mert már én is gondoltam kettőnkre máshogy, csak mindig elhessegettem ezt.

Gimi első évének a végén lettünk nagyon jóban, szóval már két éve vagyunk nagyon jó barátok. (Mindketten 17)

Mindent elmondunk egymásnak, nagyon hasonló a világnézetünk, meg a humorunk is.

Aztán elmondta ezt nekem, én meg nem tudtam mit csináljak, szóval mondtam, hogy oké akkor menjünk el randizni.

És elmentünk randizni.

És két hónapja járunk randizni.

És én nem tudom mi van velem.

Egyszerűen azt érzem, hogy nagyon szeretem, féltékeny lennék, ha mással látnám, egy nagyon értékes embernek tartom, nem ismerek nála értékesebbet. Nem tudom, mit csinálnék, ha elveszíteném.

De nem érzem azt, hogy szerelmes vagyok, vagy valami. Azt sem tudom, mi az a szerelem. Nem tudom azt mondani neki, hogy oké, akkor járjunk,mert félek, hogy mi van ha ez nem jön össze vagy nem is vagyunk egymáshoz valók.

Néha azon kapom magam, hogy csak a hibáit keresem, és az indokokat, hogy miért ne jöjjünk össze.

De ha nem beszélünk fél óráig, akkor meg már azon gondolkodom, hogy de jó lenne megkérdezni, mi újság. Ja, abban a fél órában baromi sok minden történt valószínűleg. Haha.

Nagyon szeretek vele lenni, de olyan, mintha nem hinném el, hogy szeret, és ezt már ő is mondta nekem. Nem volt még párkapcsolatom amúgy. Nem tudom mit kell tenni, hogy elhiggyem.

Azt gondoltam, hogy ha adok időt magamnak akkor kialakul ez, de még mindig kétségek között vagyok. És még mindig vár rám és egyszerűen nem érdemlem meg, hogy ennyire szeressen valaki.

Egyszer elhatároztam, hogy hagyjuk ezt a fenébe, de nem bírtam felhozni a témát, mert borzasztó a gondolata is, hogy megváltozzon közöttünk a kapcsolat, és ennyi legyen.

De a múltkor arra gondoltam, hogy lehet az lenne a megoldás, ha tényleg ezt mondanám. Hogy hagyjuk abba, mert egyszerűen egy érzelmi nulla hisztis gyökér vagyok.

És akkor ha elveszítem, lehet érzek valamit, ami alapján dönteni tudok, persze lehet, hogy akkor már késő. Igen, tisztában vagyok vele, hogy az emberek nem játékszerek, és szétszakad a szívem, ahogy látom magam előtt, amint elkeseredik.

De mi a jó eget csináljak? Mert szétszakadok.