Mi a gond vele, miért csinálhatja velem?

Ha nem olvasod végig, vagy nem érdekel bele se kezdj.

Az igazság az, hogy csak ki akarom adni magamból, de senkinek nem tudom, tehát ide közvetítem. A véleményeteket nyugodtan írjátok le.

Jártam egy lánnyal. Ő 15, Én 14 éves voltam...eléggé "más" mint a többi lány...

Voltak korszakai. Pl: dark, anime, meme stb...

Tudtam, hogy ilyen és elfogadtam.

Mikor ismerkedtünk mindig érdeklődtem iránta. Kedves, nem rámenős voltam és tudtam, hogy ő is kedvel.

Ám neki ekkor is és később is a "megismerésem" annyit jelentett, hogy mémeket és orbitális f*****gokat küldözgetett...és nem a vicces fajtákat, mert én szeretem az ilyen elvont humort, de ezek már szánalmasak voltak...mikor összejöttünk akkor is kedves, megértő, elfogadó, nyitott voltam, meg akartam ismerni, míg ő csak a hülyeségeket mondogatta nekem mikor együtt töltöttük az időt...

Vagy ha nem a hülyeségekkel bombázott, akkor vagy panaszkodott vagy csendben gyötörte a lelkét, hogy mennyire nem tud nekem eleget tenni...elég abnormális, hogy gyötri magát amiatt, hogy utálom, hogy gyötri magát és nem változtat...de mindegy is.

Nekem sose nyílt meg, sose érdeklődött igazán irántam, míg a barátaival mindent megosztott...sokszor éreztem magam rosszul, depresszíven, mert mindent megoszt a barátaival és mennyire jól megvan velük, és velem nem igazán...főleg úgy, hogy nekem nem voltak barátaim.

És elárasztottam annyi boldogsággal, gesztussal amennyi tőlem tellt. Halálosan szerettem, és ő is engem, de a kapcsolatunk nem volt kapcsolatias. És miatta nem volt az.

Mindig próbáltam a kedvében járni ajándékokkal, rózsával, ő meg letudta a kapcsolatunkat szánalmas hülyeségekkel, önutálattal és panaszkodással. Nem értékelte a gesztusaimat és csak a panaszáradat jött belőle.

Nagyon perverz volt és tudtam hogy csak viccelődik a szexualitással ám mikor 3 hónap után közölte, hogy "bármit kérhetek karácsonyra, bármit megad amire vágyom" akkor tudatosult bennem, hogy komolyra fordul a dolog. Tizenéves srác vagyok, egyértelmű, hogy akartam. Ám mikor az ágyamban voltunk, csókolgattam a nyakát, cirógattam, azt éreztem, hogy lefagy és kellemetlenül érzi magát, de láttam, hogy élvezi, csak nem tud hogyan reagálni.

Egy óráig ezt csináltam amolyan előjátékként, de mikor már éreztem, hogy ha most nem kérdezek rá akkor ítéletnapig itt leszek, nem fogja közölni, hogy készen áll, és mikor utalgattam rá, hogy megadom neki a kényeztetést akár viszonzás nélkül is, akkor ugyanúgy lefagyva félve feküdt alattam...rákérdeztem újra és újra majd beközölte, hogy most nem.

Nem ellenkezett volna, és talán akarta is...vagy talán csak azt akarta, hogy egybetartsa ezt a kapcsolatot, vagy poénnak indult, de komolyra fordult... ki tudja...szeretkezhettem volna vele, de láttam, hogy fél...nagyon fél. Inkább hagytam és lemondtam a szexről.

Kb másfél hónapig ment ez, másfél óra ágyban fetrengés, csókolgatás, cirógatás, romantikázás, de mindig félve szolidan beközölte, hogy most nem...

Nem az a gond, hogy nem feküdtünk le, hanem, hogy húzogatta előttem a mézes madzagot...és nem volt benne annyi, hogy közölje "nem áll még készen ebben a korban a szexuális tevékenységekre". Teljesen megértő lettem volna.

Ez egy tizenéves srácnál nagyon rossz érzés...mintha egy kutya előtt hónapokig húzogatnál egy fincsi szalonnacsíkot, majd megennéd...visszaélt az érzéseimmel és vágyaimmal és ez nagyon szemét dolog.

Egyszer nagyon beteg volt. Leutaztam hozzá rózsával teljes titokban, hogy meglepődjön. Fél óráig hallgattam az elborult hülyeségeit, egy óráig azt, hogy mennyire meg akar halni, mennyire szar neki ebben a családban, szar az élete(amit többször is mondott a kapcsolatunk alatt) majd a maradék 1-2 órában gyötörte magát, hogy mennyire nem tud nekem eleget tenni...

Szerintem az egyik legromantikusabb gesztust tettem meg akkor, és egy köszönömöt alig, de a panaszkodást azt persze megkaptam.

És tudatosult bennem végképp, hogy nem tudja mit akar. Nem áll készen egy kapcsolatra, túl gyerekes és negatív.

Mindent poénnak vesz, panaszkodik és gyötri magát.

Én a szívem tálcán nyújtottam, ő azt hidte semmi dolga és élvezte a szeretetáradatomat miközben nem volt képes megbecsülni azt...

Ez egy idióta, szánalmas humorral és személyiséggel rendelkező, csak a rosszat meglátó negatív, öngyötrő, szeretni nem képes személyiség...

Szakítottam vele szánalmasan oldalakat írt, hogy mennyire fáj neki és reméli jobb lesz nekem. Majd egy hónappal később neki és a családjának állt felljebb, hogy mekkora szemét vagyok és nem tettem eleget neki...még a másik exét is rám küldte xD

Köszönöm neked, hogy végigolvastad, eléggé röviden összefoglalva ez a történet.

Mi a véleményed róla?