Szerelmes vagyok a tanáromba, vagy csak fontos a számomra? [Többi lent]

15 és fél éves vagyok, a tanárom kb. 40.

Nagyon sokat köszönhetek neki. Életemben ő az első személy, aki éreztette velem, hogy fontos vagyok neki. Persze csak osztályközösségben. Igazából mindenki tudja, hogy nálunk én vagyok a kedvenc diákja. Nagyon boldog szoktam lenni, amikor ezt érezteti, pedig tényleg csak kis dolgokról van szó. (Megkérdezi, hogy értem-e, ha hiányoztam mindig kihív a táblához, s elmagyarázza az elmulasztott anyagot - ezt más diákkal nem teszi meg -, érdekli, hogy milyen jegyet szerzek nála, s egyedül tőlem kérdezte meg, hogy hogyan sikerült a központi, hova megyek tovább tanulni, s ajánlott iskolát, stb.)

Rosszul esett, amikor nem jött el a fotózásra.

Nem gondolok rá minden nap, nem fantáziálok róla, egyszerűen csak boldog vagyok, ha volt vele órám, és szomorú, ha nem vesz figyelembe.