Szerelmes akarok lenni!? Nem az a "pasit akarok", meg "csókolózni" stb.13/l

Az én szerelmi történetem:

Megláttam egy fotóm, a pisze orrát, ahogy kilóg a kusza hajából (előre döntött fej a fotón), és egy dilis papírkorona volt a fején. Mit jelentett ez számomra?

Szépségével nem kacérkodik, sőt felvállalja, amit szeret, a gyermekded énjét is merte "posztolni" (papirkorona).

Önmagát adta, én meg ráírtam, majd a hülyébbnél hülyébb mondataimra kellemesen szurkálódva válaszolt. Nem megaláoztt, hanem tisztességgel elmondta, amit gondolt. Aztán ahogy egyre inkább magamhoz tértem, a beszélgetés nem csak mindenféle sületlen szurkálódás maradt (ami vicces is volt, meg kellemes is, a maga nemében), hanem átváltott egy őszinte irányba. Aki mer kérdezni, megmutatja a valódi érdeklődését. Aki válaszol, az csak egy nézőpontot mutat... Ezért szeretem a kérdéseket inkább. Szóval kérdezett, megmutatva az érdeklődésének irányát, és miközben egyre jobban megismertem, kérdéseinkkel bombáztuk egymást, éhesek voltunk a másik jellemére, megkedveltem.

Aztán másnap a suliból hazaérve, a hiányát éreztem a jó kis beszélgetésnek, mivel úgy éreztem, partnerre leltem a bugyuta jellememmel, a hülye vicceimmel.

Nem emlékszem már, hogy ki írt kinek először, de másnap folytattuk az egymás iránti éhségünket (kérdeztünk, kérdeztünk, kérdeztünk...).

Ahogy ez napról napra egyre jobban feltöltött, nem bírtam magammal, feltettem a kérdést, amire leginkább vágytam már:

"Mikor láthatlak?"

A kellemes válasz, a kérdése volt, amit adott:

"Mikor jössz le hozzám?" (vidéki kisváros)

Azon a hétvégén leutaztam, végig izgulva, remegve a vonatot, mint valami kamasz... (jah mert az is voltam...)

Elsuhant az a 1,5 óra, és mindenfélén aggodalmaskodtam... (nem leszek elég jó neki, büdös a szám, hülyeségeket beszélek, nem jó ruhát vettem fel, a vonaton folyt rólam a víz, stb...))

Majd eszembe jutott a kép, a dilis énjéról, amikor felvállalta, hogy Ő királylány!

És elmúlt a félelmem, örömmel szálltam le a vonatról, és ahogy meglátott, elém futott, az ölembe ugrott, majd átkarolva megcsókolt, nem várva a kínos első csók pillanatát, egyből megtörte a jeget. Én csak öleltem, végtelenbe nyúló pillanatként, majd kézen fogva elsétáltunk...

A többi már túl személyes, de a szerelem ilyenkorra már kialakult.

Persze idő közben a rózsaszín köd elszállt, és minden vágyakozásunk ellenére, elismertük, hogy mások vagyunk.

Tisztelettel, szeretettel elengedtük egymást, a békésebb élet felé, mert hosszútávon szét őrőltük volna egymást. (életfilozófia szintjén)

Mai napig kellemes emlék, bátor jellem, tiszta érzésekkel gondolok rá, és remélem most is boldog, akárkivel is van. A szeretet nem múlt el, sokkal inkább túlnőtt rajtunk. Nem Önző módon magamnak akartam tudni, birtokolni, hanem a célom az volt, hogy boldog legyen. Nem hittem, hogy Én, Önző állat ilyenre is képes leszek, de mégis...

Ezt hozta ki belőlem...

Azóta is kísért az őszinte jelleme, mert minden lányban ezt keresem. Az őszinte hülyeséget, a felszínesség mentes véleményeket, amit tud úgy tálalni, hogy ne sértsen meg vele... Mert teli vagyok hibákkal, de mégsem érzem magam egy utolsó senkinek, ha vele voltam.

Azóta is keresem az utódját.

(ezt okozzák a minőségi nők az életemben... :D) 27F

Igazából ez csak majd ki fog alakulni, hogy valakivel majd kölcsönösen megtetszetek egymásnak

Vagy majd csak találkozni fogsz valakivel egy idő után akivel megismerkedtek és érezni fogjátok hogy tetszik nektek a másik.

#2 Jaj, ez nagyon cuki🥺😭 remélem sikerül, nagyon különleges jellemed van, ez innen látszik^^

A kérdéshez nem tudok hozzá szólni, de a komment aranyos volt🤷🏼