Szerelmes vagyok egy fiúba, de van barátnője. Viszont minden nap találkozunk, hogy felejtsem el őt?

Szóval nekem nem pálya ez a más csaj pasijának az elcsábítsása, nyilvánvalóan nem fér bele még az se, hogy flörtöljek, vagy arra gondoljak, hogy velem jár. (Persze mégis gondolok rá minden percben, van is bűntudatom rendesen.)

A csaj már régi ismerősöm, és világ életemben ki nem állhattam.

A srác haverként tekint rám, sokszor kér tanácsot tőlem, szeret velem beszélgetni, stb, sokszor odajön, hogy dumáljunk, meg rámmosolyog, olyankor úgy érzem ugrok ki a bőrömből boldogságomban. De neki ez tényleg csak haveri dolog szerintem, bár a legjobb barátnőm azt mondja nem, csak elfojtja a dolgokat, mert, hogy ott a barátnője. De ez szerintem hülyeség, ha bejönnék neki szakított volna a lánnyal, mert borzasztó becsületes, nem álltatná őt egy percig sem. (Mondjuk azt tudom, hogy az övék sosem volt ilyen nagy szerelem, inkább csak olyan 'tetszel kedvellek bejössz' dolog.)

A barátnője viszont borzasztóan féltékeny, aminek nincs alapja, mert tényleg megtanultam elrejteni az érzéseimet, biztos, hogy nem tűnt fel senkinek semmi, a legjobb barátnőm sem vette észre és el is csodálkozott amikor mondtam neki.

De belül esküszöm szétszakadok. Minden nap sírva megyek haza a suliból, mert annyira stresszes, hogy ne lássák meg, hogy szeretem, már az is erőfeszítés, hogy ne pofozzam fel a barátnőjét, amikor a srác az ölébe ül... Emellett annyira szeretem, hogy el sem tudom mondani, megszakad a szívem minden pillanatban.

Több hónapja megy ez már így, és csak az a kérdésem, hogy hogy felejtsem el őt, ha minden nap látom a suliban, emellett nyilván beszélnem is kell vele, mert barátok vagyunk.

Mit tegyek? Úgy érzem már nem bírom.

Volt már más is így? Hogy oldotta meg a helyzetet?

18/L