Félek összejönni vele, de szeretem? Mit tennétek a helyemben?

Szóval 16 éves lány vagyok és még sosem volt senkim.

Idén viszont jött egy új srác a suliba (18 éves) akinek fogalmam sincs miért, de nagyon megtetszettem. Ő is tetszik nekem, sőt, de nem tudom mit kellene tennem, mert ő annyira más mint én...

Én: csúnya vagyok, népszerűtlen, egyszerű, átlagos, a fiúk sosem vesznek észre, emellett nagyon visszahúzódó és introvertált vagyok, inkább az az otthon olvasós típus akin a legtöbb ember keresztülnéz rajtam a gimiben. (És ez nem zavar, mert megvannak a saját dolgaim, nincs önbizalomhiányom ((csak egy kicsit,)) ezek szimplán tények.) Emellett eléggé különc is vagyok, az emberek mindig egy kicsit őrültnek találnak, mert furcsa az ízlésem, stb...

Ő: nagyon jóképű és nem csak szerintem, mindenkinél annak számít, mint valami színész olyan, a teste is tökéletes, pedig nem az a csak a kondizás érdekel típus, sőt, meg hát 'menőn' öltözik, de nem páwásan, és a lányok imádják, meg úgy álltalában mindenki kedveli, mert nem egy ilyen felszínes bunkó annak ellenére, hogy népszerű, hanem nagyon intelligens meg jószívű. Olyan, hogy az ember nem is hiszi el, hogy tényleg létezik.

Alapjáraton ő rám se nézne, észre sem venne, most mégis megtette. Már hónapok óta küzd értem, de nem úgy hogy zaklat, tiszteletben tart, de nem néz senki másra csak rám. Nem értem miért, és félek, hogy ez valami vicc, vagy nem is tudom, fogadás vagy ilyesmi, mert én egyáltalán nem vagyok jó csaj. Sőt. Velem csak a baj van, külsőleg, belsőleg mindenhogy.

Na most. Ez egy romantikus filmben no problem happy end, különc csúnya jó kislány, jóképű tökéletes népszerű pasi, tiszta sor. De ez a való élet, nem a Szürke ötven árnyalata, szóval ilyen nem szokott történni.

Egy idő óta egyfelé megyünk haza, és hát így kezdtünk beszélgetni, meg már előtte is sokat bámult. De ő egy teljesen más körben mozog, nagy társaság, mint egy amerikai tinifimben, és persze tele ilyen aranyos klisékkel amik ezt támasztják alá, pl énekelt a sulis 'ki mit tudon' és mindenki odáig volt érte stb stb... Na szóval remélem már érthető kb, hogy mi a problémám.

Többször elutasítottam a randi meghívásait, pont ezért, mert tudom, hogy ez az életben nem így működik, a suli sztárjai nem esnek bele olyan szürke egerekbe mint én, és ez tényleg nem önbizalomhiány, hanem tény. Nem értem mit lát bennem, a hozzá hasonló népszerű srácok csak a testre mennek, nekem pedig még mellem sincs, az arcom is olyan semmilyen... Nem értem.

Viszont ő, hiába utasítottam vissza, kitartó velem, és nekem is nagyon tetszik, ezért most már komolyan elgondolkodtatott. Tudom, hogy nagyon kellene örülnöm és kapva kapnom az alkalmon, de folyton bennem van, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, és biztos ki fog derülni, hogy ez nagyon nem működik.

Meg hát ő már tapasztalt minden téren, én meg még nem is csókolóztam, a baráti köre pedig biztosan nem kedvelne, mert olyan más vagyok, meg fiatalabb is.

Nem keresek kibúvókat csak félek.

Ti mit tennétek? Hogy győzzem le a félelmemet? Szerintetek tényleg létezik, hogy ez igaz legyen, és komolyan gondolja? Mit csináljak? Tényleg nem értem, hogy mi van működhetne ez egyáltalán?!

Köszi a normális válaszokat!