Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az alábbiak alapján leszek valaha szerelmes, lesz párom? 16/l
Tudom, hogy fiatal vagyok, de kezdek aggódni, hogy egyedül fogok meghalni...
Sosem voltam szerelmes, de ez egy dolog. Az viszont kicsit kétségbeejtőbb, hogy sosem gondoltam senkiről, se fiúról, se lányról, hogy helyes, tetszik, stb. Anno már 5-6. osztályban is általánosban, a lányok mondták, hogy ő meg ő (idegen srácok) milyen helyesek, én meg fapofával kérdeztem, miért is, ugyanez 7-8.-ban, és most, középiskolában is.
Eléggé visszahúzódó és antiszociális vagyok. Empatikus vagyok, azzal nincs gond, emberekkel is tudok beszélgetni (feltéve ha normálisak), csak hosszútáv idegenek között egyedül nem szeretek lenni. Nehezen nyílok meg a régebbi csalódások miatt (anyám kilépett 11 éve a történetből és annak előzményei, ált. iskola osztálytársak gúnyolódása rajtam, amikor rossz korszakban voltak és egyéb sz rságok). Alapjába véve kedves, nyugodt és normális vagyok. Jó értelemben furcsa vagyok - elmondások szerint - jó értelemben, és elég makacs is. Ha valamit nem tudok úgy megoldani, akkor máshogy oldom meg (most gondolok arra, hogy sikerült kettővel jobb jegyet szereznem egy "közös" szorgalmival egyik osztálytársamnak (dupla ötöst adott rá a tanár, annyira tetszett neki) aki segített hittanból, mert teljesen idegen tőlem az egész). Nem vált a fejem eggyé a telefonommal, jobban szeretek rajzolni, írni, olvasni és zenét hallgatni. Utálok bulizni (antiszoc vagyok, mint írtam). Mivel megválogatom kit nevezek barátomnak, mivel nem mindegy ki az igaz barát, kevés is van, ezáltal nincs is hova mennem, hogy ismerkedhessek, de nem is akarom csak azért is, görcsösen. Az a rész meg gondolom mellékes, hogy az első alkalmamat a párommal szeretném majd, amihez tartom magam. Egy pszichomókus azt mondta, az önbecsülésem a békase**e alatt van (ilyen szavakkal...), viszont mint barát, és ebből kiindulva szerintem párnak is jó lennék.
Tudnék még írni, de szerintem ez is sokkal több, mint amire bárki kíváncsi.
Ezek alapján szerintetek lesz valaha valakim? Nem azért, mert manapság a 13 éveseknek is van valakijük, csak minél idősebb leszek, annál inkább rágódok ezen. Szexre úgy érzem van igényem, szóval aszexuális nem lehetek - viszont az eszemet nem viszik el a hormonok, még mielőtt valaki valami szép szitokszóval illetne.
Ezek alapján, amiket leírtál nekem szimpatikusnak tűnsz.
Nem hinném, hogy a hozzáállásoddal bármiféle gond lenne.
Figyelj! Hagyd abba a depizést... Szomorú lányokba nem szeret bele senki! Ne legyél kiscica a sarokban aki a saját sebeit nyalogatja... Mert hidd el, bár fáj.. De ez senkit sem érdekel! A mai világban rengeteg "antiszoc" "emo" meg minden más van... És maximálisan megértem őket... Egy darabig!!!
De egy idő után le kell állni, ki kell lépni a melankóliából... Hidd el egyedül is lehetséges... Élő példa én vagyok :)
Ha kicsit pozitívabban állnál hozzá tuti, hogy lenne barátod! Nyisd ki a szemed! Örülj az életnek... Örülj, hogy vannak barátaid... Táncolj,énekelj,mosolyogj legyél egy dinka tini!!
És ha így állsz hozzá előbb utóbb rád talál a szerelem!
Nézz szét a suliban és keress valakit aki külsőre tetszik... Vagy állíts össze egy ideális pasi pl. : fekete haj, humor...stb. Meg egyébként lehet, hogy a személyiségébe fogsz bele szeretni ❤
Sok sikert! 😘
Ahhh ezaz. Pontozzatok csak le. Éljetek a rózsaszín ködbe, ahol minden jó és tökéletes... Aztán mikor elmúlik jöjjetek rá hogy ki az akivel együtt vagytok.
Egyébként hogy ne legyen full off a válaszom; egyetértek a #4-essel. Leginkább a "Nyisd ki a szemed! Örülj az életnek... " mondatpárt emelném ki. Nincs nagyobb kincs az életben mint az hogy élhetsz. Minnél tovább, minnél inkább úgy, hogy abban jól érezd magad. Kihozni a helyzetedből a legjobbat. Erről sokat tudnék írni, de nem relevánst a kérdésedhez, úgyhogy nem teszem.
Nem depizek ezen, csak frusztráló kicsit. A problémáimat pedig nem szokásom megosztani az emberekkel, inkább megtartom magamnak. A személyiségem olyan amilyen. A mottóm az, hogy várd a legrosszabbat, készülj a legrosszabbra, és a csalódj pozitívan - valamiért ez jobban tetszik, és tényleg, jobban bevált mint az eredeti.
Dinka nem tudok lenni. Nekem a táncolás, bulizás, ahol sok ember előtt kellene lennem, nem szórakozás, hanem félelemmel teli, és egyáltalán nem szórakoztató. Az iskolámban az ott dolgozókkal együtt sem vagyunk ötvenen (2 osztály van összesen), és mint írtam, soha nem tetszik nekem senki. Elképzelésem van kinézetre, de az egy gyors leírás, arcom nincs hozzá.
Utolsó: Én nem pontoztalak le, ahogy senki mást sem, aki válaszolt.
#6 Köszi, de nem is rád gondoltam. A sima trollokat megszoktam már, de rühellem amikor minden ok nélkül nulláznak. >:(
Egyébként tetszik a felfogásod. Bár ha így állsz hozzá mindenhez, elég nehezen fogod élvezni a dolgokat.
Ugyanez vagyok.
Én 16 évesen csokoloztam először de utána nem kellettem neki azóta sincs senkim és nem is lesz úgy érzem.
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!