Meg lehet engem is érteni ebben a szituációban?

Nem szeretnék liturgiákat írni, próbálom röviden összefoglalni!

Beleszerettem az egyik lány haveromba, aki viszont csak barátként néz rám. Nem vagyok neki teljesen semleges, viszont számos akadály (távolság, kisebb korkülönbség, szülők) van köztünk. A korkülönbség nem gázos, de pont elég ahhoz, hogy ő középiskolás legyen én meg egyetemista még 1-2 évig.

Hihetetlen módon szenvedek, mert kb. nap mint nap beszélünk, de én nem tudok már barátként ránézni! Sokat gondolkodok azon, hogy letörlöm, vagy letiltom, mert állandóan a Facebookját figyelem, stb. Gyenge vagyok ilyen téren, én biztos nem bírnék ki úgy még 2 évet, mint az elmúlt 1 hónapot.

Valamilyen szinten engem is meglehet érteni, ha úgy döntök, hogy inkább eltávolodok tőle és megszakítom a kapcsolatot? Ezerszer átgondoltam ezt, tudom jól, hogy ebből nem lesz barátság már. Arra vagyok kíváncsi, hogy meglehet-e engem is érteni ebben a szituációban? Próbáltam messengerről letiltani vagy csak letörölni Facebookról, valahogy mindig beszéltünk utána. Ha letiltom akkor viszont hiába keresem, megölöm a reményt és egy idő után talán jobb lesz nekem is. Én nem akartam, hogy így alakuljon, de az érzéseinket nem lehet irányítani! :(

Köszönöm a válaszokat!