Honnan tudtátok, hogy szerelmesek vagytok? Esetleg, ha összejötettek a kiszemeltel az hogy történt?

Ha csak rá gondolsz, alig várod hogy lásd,mikor elmegy rögtön hiányolod, mindig jo kedved van mellette akkor szerelmes vagy valoszinu.

Mi elég érdekesen jöttünk össze a mostani barátommal😊 ugy volt hogy a barátnőimmel a nevnapomat unnepeltuk es akkor jott oda par fiu es az egyik felirta egy cetlire a teloszamat es a zsebembe csempeszte. Masnap reggel vettem eszre es elkeztunk beszelgetni aztan talalkoztunk es masnap osszejottunk😄 most együtt vagyunk 7 honapja😊

Nehéz pontosan ezt körülírni. Ha az ember szerelmes, minden mézes-mázas. Valamilyen oknál fogva számomra kitágul a világ ilyenkor. Minden olyan egyszerűnek, semmiségnek tűnik, és még a legkisebb kedvesség is az emberből az azonnali boldogságot váltja ki. Szerelem, ha a párodban a legapróbb dolgokat, és a hibáit szereted a legjobban. Ha elveszel a részletekben, ha egy kis mosoly is megelégülést okoz. A lánnyal akivel én voltam együtt, a suliban ismerkedtem meg. Én folyamatosan feltűnősködtem, hogy észrevegyen. Mindig mosolyogtam, mindenhol ott voltam, és mindig a más emberek társaságát kerestem, hogy egy kicsit féltékenységet keltsek benne. Ez,mint

később megtudtam, sikerült is, és az első adandó alkalomra, mikor elhívtam moziba, azonnal igent mondott. Onnantól fogva szépen lassan építgettük a kapcsolatunkat. Eleinte nem különösebben kötődtem hozzá, aztán ő lett az egyetlen lány, akivel találkozgattam. Soha senki más nem jöhetett szóba, csak ő kellett. De sajnos, amilyen hamar ez elkezdődött, olyan hamar véget is ért. Az én hibám, hogy a végén szakítottunk. Féltékeny lettem, és folyamatosan vitatkoztam vele, holott sokkal jobban meg kellett volna becsülnöm, azt aki volt számomra. Utólag jöttem rá én is, mennyire belé voltam bolondulva, de úgy tűnik, a hibáim most már helyretehetetlenek. Túlságosan is kevésnek érzem magam ahhoz, hogy bármit javítsak a dolgokon, és túlságosan pofátlannak, hogy képes legyek bocsánatot kérni.

Én onnan tudtam hogy nagyon sokat gondoltam rá, mindig zavarba voltam a közelébe, ha más lánnyal beszélgetett akkor féltékeny voltam, aggódtam érte, boldog voltam hogyha egyáltalán rám nézett, hogyha valami kedveset mondott vagy kedves dolgot csinált nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

Most meg nem tudom hogy mit érzek egy fiú iránt...