Barátnőm szakított velem és nem bírom túltenni magam rajta. Mit tegyek?

Barátnőm szakított velem kb 2 hete. Nem nagyon voltak köztünk viták sem meg semmi sem. Lehetett látni rajta, hogy tényleg szívből szeret, mind addig míg az exével nem kezdett el újra beszélgetni, mert utána a kapcsolatunk csak egyre rosszabb lett. Nem voltunk sokáig együtt, 2-2,5 hónapot, de én olyannyira megszerettem, szerelmes lettem belé, hogy még mindig nem tudom feldolgozni, hogy mi történt.. Az elején kifogásokból állt ki, hogy ez sem jó meg az sem jó, de végül kiderült, hogy azért lett vége, mert az exét még nem tudta túltenni, és még mindig érzett iránta valamit, mert nekik kb. 1 éves kapcsolatuk volt. Amikor szétmentek akkor is, a viták a távkapcsolat miatt adódtak közöttük. Aztán az exe az utóbbi időben ráírt, gondolom fényezte sok szép szóval, utána valószínűleg volt barátnőm beadta a derekát és tovább állt. Szakítás után pár nappal később újra találkoztak és megbeszélték a dolgokat, és most újra együtt vannak. Ez mind szép és jó, de nekem a lelkiismeretem és a szívem gyatra. Nagyon megszerettem és nagyon nehéz nekem ez most. Benne megtaláltam azt, amit eddig nagyon sok lányban nem, és ezért is vonzódok hozzá. 2. barátnőm volt, de ő volt az eddigi legkomolyabb. Az a baj, hogy a remény hal meg utoljára, van amikor már úgy gondoltam, hogy elvesztettem a reményemet, de néha újra és újra fel lángol. Bízok benne, hogy hátha nem fog nekik össze jönni ez a kapcsolat újra és volt barátnőm újra vissza jön hozzám. Persze ez hülyén hangzik. De nekem ő tényleg nagyon fontos személyiséget jelentett, és akaratomon kívül is őt keresem a tömegben. Nem tudok nagyon más lányra "ránézni" még mindig. Akárhogy próbálok nem rá gondolni de valahogy újra és újra csak ő van az eszembe. Persze nem akarok második személy lenni az életébe, magyarul, ha nincs ló jó a szamár is avagy ha az 'A' terv nem jött be, akkor maradok én 'B'-nek. De nem tudom, nekem nagyon hiányzik. Nem vesztünk össze, annyiban maradtunk, hogy nekem most idő kell míg feldolgozom ezt az egészet, de addig ne is beszéljünk, mert akkor az életben nem teszem magamat túl rajta. Annyiban nehéz számomra, hogy egy iskolába járok vele és persze mindennap találkozok vele. Tehetetlen vagyok, ezért is írtam ide. Valahogy akármilyen tevékenységet folytatok egy kis időre valamennyire enyhül a gondolat, de utána újra és újra elő jön. Sajnos beleolvadt a mindennapjaimba. Hiába elmegyek bulizni, sok esetben az sem segít mert egy a társaság, annyi, hogy ő már nincs benne de valahogy mindig feljönnek az emlékek, és elmegy a kedvem mindentől. Próbálkoztam más lányokkal is kontaktba kerülni, de kapcsolat szinten nem akarok velük sem, mert ha nem válik be, akkor nem szeretném nekik sem ezt a fájdalmas érzést megadni, mint amit én érzek jelenleg. Tényleg, akárhogy terelem a figyelmemet, valahogy nem megy. Illetve mostanában minden éjszaka vele álmodok, így már reggel el is baszódik a kedvem. Nem volt valóban sok idő, de olyannyira soknak tűnt, hogy mindennap találkoztunk és együtt voltunk nagyon sokat. Így pont elég volt arra, hogy bele olvadjon a hétköznapjaimba. Nem tudom, esetleg ti mit ajánlotok, vagy hogy látjátok ezt a helyzetet? Válaszaitokat előre is köszönöm.

18/F