Négy napja szakított velem a barátom. Egyszerűen mindig ő rá gondolok. Mit tegyek? Hogy dolgozzam ezt fel?

A nap 24 órájában csak ő jár a fejemben, a hangja, hogy milyen érveket sorolt fel a szakítás mellett, a közös bulik, az arca, egyszerűen nem megy ki a fejemből.

Még aznap este amikor szakítottunk felhívott engem és elmondta, hogy még most is szeret és, hogy ezt az egészet elrontottuk, de felesleges lenne már bármit is csinálni. Ez játszódik le a fejemben újra és újra.

Aztán még másnap elküldött egy zenét ami arról szól, hogy nem akarja, hogy vége legyen, mert neki én vagyok a legfontosabb, stb.

Aztán még írtam neki, hogy döntse el, akkor, hogy mit akar, de már csak annyit írt rá, hogy lezárta az egészet és felesleges tovább kínlódnunk.

Azóta nem beszéltünk, de nagyon hiányzik az, hogy írjon, hiányzik a hangja, az egész ember.

Minden ráemlékeztet, amiket tőle kaptam már elraktam, hogy ne lássam, 2 napot végig sírtam miatta.

Nem tudom mit tegyek, ő volt az első barátom.

Őt rohadtul nem érdekli, hogy még mindig szeretem és, hogy mennyire hiányzik.

Mit tegyek? Tanácsok?