Távolság miatt nem eröltetjük egymás társaságát, de nem tudom elfelejteni!? (Hosszú) 18/F

Helló mindenki. Nem, nincsen jobb dolgom ilyen későn mielőtt kérdeznétek :)

18 éves fiú vagyok, aki már kiskora óta külföldön él, és évente látogatok haza Magyarországra, úgy 2-3 hónapot a nyáron. (Bár most az ünepekre is hazaugrok. Igen... a lány miatt.)

Sajnos megtörtént az amitől a legjobban tartottam... Megismerkedtem valakivel. Egy lánnyal, akibe első látásra bele is szerettem. Az nem lényeg hogy hol találkoztunk, legyen például edzőterem. Szóval már a kezdetektől nagyon jól elvoltunk egymással, szinte 3 hónapon keresztül minden egyes nap találkoztunk. Miután elment, mindig vártam a másnapot, hogy megint jöjjön, majd megint és megint. Már szinte teljesen úgy viselkedtünk mint két gerle pár (már csak éppen csók meg együttalvás nem volt [puszi az igen😊]), azon kívül minden megegyezett. Sokan azt is hitték hogy egy pár vagyunk és kérdezősködtek.

Viszont kiderült hogy a lánynak van egy pasija... Egy kis 150 centis görbe, egoista, csúnya anyuci pici fiacskája, aki beleviszi a lányt a cigibe, fűbe és a szülei ellen fordítja. (Akik egyébként értelmiségek és jómódúak.) Viszont ezzel a sráccal hetente kétszer szakítanak, ráadásul veri is őt. Nem is értem hogyan jöhetett vele össze, már eleve kinezet alapján sem passzolnak, nem egy szint. (Nem nagyképűzni akarok hogy én vajon igen vagy nem stb ezt haygjuk most.)

A lány megígértette hogy nem avatkozok ebbe az egészbe bele, mert csak rosszabb lesz, főleg ha én visszamegyek (jövök) külföldre. Amikor veszekdtek, mindig én voltam a támasza. Mondtam neki, hogy egy olyantól mit akar aki már 16 évesen veri a lányokat? Nem hagyja ott, mert kötődik hozzá, és egyedül lenne mert senkije sincsen rajta kívül mert már eluszított ez a féltékeny bohóc körülötte mindenkit.

Szóval letelt a nyár, és nekem visszakellett jönni a tanulmányaim miatt. A nagy nehéz és fájdalmas (részemről biztosan) búcsú után, megbeszéltük hogy online tartjuk a kapcsolatot. Volt hogy párszor videochat-eltünk, de azóta semmi, mert az a mentálisan retardált "ura" megtiltotta neki a facebook-ot is.

Én meg úgy vagyok vele, hogy ha ezt a 17 éves lány hagyja a kis pióca kisfiának, akkor meg is érdemlik egymást. Leveszem róla a kezem. Na jó, de mégis hogyan!? Minden egyes nap rá gondolok, pedig már lassan 3 hónap eltelt hogy láttam. Ha csak meglátom a fényképét a telefonomba vagy valahol, a szívem kiugrik a helyéről, remegek és elkap a letargia, depresszió. Most is remegve írok ahogyan rá gondolok. Minden egyes nap róla/vele álmodok, mindig azt hogy elmegyünki ide-oda elütni az időt, ölelkezünk, kézen fogva sétálgatunk meg hasonlók *.* (tudom, nyálas.)

De amikor felébredek akkor újra elkap a szürke napok, éketkedv nélküli hangulata.

Volt egy közös zenénk is a nyáron. Egyszer suliból hazajövet meghallgattam, és úgy megrázott hogy két napig bezárkóztam a szobámba és teljesen összeomlottam.

Még sosem éreztem magam úgy senkivel sem mint vele, sosem voltam szerelmes senkibe. Ő az első akire így gondolok.

Mindig kérdezgette (videochat-ek közben is), hogy érzek-e iránta valamit... Ilyenkor próbáltam kicsit kifarolni és elviccelni a dolgot, és azt mondtam hogy nem tudom. Amikor viaszakérdeztem, akkor csak ment a vita hogy ő kérdezte előbb, de azt is hozzátette hogy nagyon nehezen lesz szerelmes. De nem tudja a választ, nem biztos benne. (Meg hogy a barátjaval csak megszokásból van együtt, meg ragaszkodik hozzá. Viszont nem biztos hogy szereti már.) Mondjuk ez engem is elbizonytalanít, hogy van barátja és mégis ilyen közel került valakihez (hozzám). Mi a garancia hogy ha velem lenne akkor nem tenne ezt? Jó, meglehet érteni, romokban ankapcsolata.

Egyébként biztos vagyok benne hogy tudja én mit érzek. Csak tőlem akarta hallani, de én nyuszi voltam... Néha mondta is hogy "tudom hogy tetszek neked, mindenkinek leesett. XY is ezért féltékeny rád, mert még ő is észrevette. (A pasija.)

De egyébként azt nem értem, hogy ha nem volt köztünk kémialiag semmi, akkor miért lopta el a telefonomat és nézegette az üzeneteim? Ha látta hogy váltottam pár szót egy lánnyal, akkor napokig azt hajtogatta hogy "ne nekem add a csokit, add a barátnődnek" stb. Szóval elég féltékeny volt, pedig így nem beszéltünk meg semmit hogy mi van köztünk. Egyszerűen csak kisajátított magának?

De nagyon haragszok amiért nem tud lépni a mostani barátjától. (Aki miatt még korházban is volt... Ezért leszedem a bicikliről még azt a gyereket.) Mondjuk felesleges ha szakítanak is, mivel több ezer kilométerre lakom tőle.

Szóval nagy nehezen, de arra jutottam hogy egyszerűbb lesz ha elfelejtem. Főleg, hogy még 3 és fél évem van az egyetemből, amit nem szeretnék abbahagyni. Szóval a lányokat az életemből hanyagolnom kell, főleg aki Magyarországon él, a távolság miatt.

Tippeket szeretnék, hogy hogyan is felejthetném el? :S

Félek hogy nem fog menni, mert ugyanolyan erősen odáig vagyok érte még 3 hónap után is hogy nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. (Viszont kíváncsi vagyok, mi lesz most a télen hogy ha találkozunk. Talán rosszabb lesz a helyzet nálam és jobban megvisel majd.)

Bocsi ha hosszúra sikerült :(

Ha lesz válasz, azt meg nagyon megköszönném. Elég zöldfülű vagyok, nincs nagy tapasztalatom nők terén...