Mit csináljak ezek után? Várjak még vagy beszéljek vele esetleg? 13/l

Szóval az a helyzet, hogy van egy helyes fiú a suliban, egy évvel idősebb. Tavasszal tetszettem nagyon neki, beszélgettünk, megismertük egymást, totál belémszeretett. Rengeteget bókolt, virágot hozott, nagyon aranyos volt, minden nap keresett, az egész suli már azt hitte együtt vagyunk. De közben volt, hogy hazudott nekem elég komoly dologról is, eléggé kiakadtam, de nem akarok belemenni. Aztán mikor eljutottunk volna odáig, hogy összejöjjünk, kértem kis időt, majd végül visszautasítottam, mert csalódtam benne, fiatal vagyok még nagyon ehhez stb, és egy idő után csak barátként tudtam rá tekinteni. De szépen írtam meg, semmi lekezelő duma. Nagyon rosszul esett neki, utána is napokig keresett, hívott randira, én meg sorra mondtam neki a nemeket. Persze ő meg mondta, hogy miből áll az ki nekem, hogy elmenjek vele meginni valamit, stb. Majd kezdte az önsajnáltatást, ami átment burkolt zsarolásba, bár nem hiszem, hogy komolyan gondolta, de nem akarok ebbe se belemenni :D Ekkor kicsit össze is vesztünk. Azt hittem tudunk barátok maradni. Majd visszahallottam, hogy dühből miket mondott a haverjainak rólam, persze nem volt igaz, de rosszul esett. Aztán persze kérte VOLNA a bocsánatot mindenért, már az osztálytársaimat is belekeverte, csakhogy hajlandó legyek vele beszélni. Szüneten a lépcsőnél várt, majd a suli előtt is stb. Nagyon bántotta. De túl nagy volt a büszkeségem ahhoz, hogy meghallgassam. Mintha nem is én lettem volna. Majd aztán pár nap múlva hívott megint, mikor csillapodtak a kedélyek, nem vettem fel, írt is, bocsánatot kért. Annyit írtam, hogy ez nem ennyire egyszerű, rosszul esett amiket mondott az utóbbi időben. Úgy jött ki az egész, mintha a saját bűntudata miatt írt volna akkor, az én érzéseim már mintha nem nagyon érdekelték volna. Persze utána is bámult, akárhányszor meglátott, de azóta nem beszéltünk (fél éve). Aztán ahogy telt az idő megbékéltem, rájöttem, hogy én rontottam el, hogy nem hagytam bocsánatot kérni élőben, bàr lehet, hogy csak magamat okolom. Arra gondoltam jön az új tanév, talán tisztalappal kezdjük. El is kezdődött, megint bámult, meg minden. Aztán talán 2. héten összefutottunk kétszer is a lépcsőkön órák után. Egyszer szembementünk, én köszöntem neki, de ő nem. Másodszor meg mikor meglátott megvárta, míg elmegyek, nem indult el. Eléggé rosszul esett ez is, a barátnőim szerint szégyelli magát...nem tudom mi baja lehetett. Ezután írtam neki, ki tudja mennyi idő után üzit, hogy már nem haragszom, és legalább köszönőviszonyban lehetnénk. Nem írt, de valószínüleg látta, mivel utána a suliban megint állandóan a közelemben volt, nem mint eddig, akkor csak távolról figyelt. A barátnőmmel pl leültünk a lépcsőre dumálni, az osztályuk teljesen máshol van, de odajött a haverjaival dumálni kb egy méterre tőlünk, közben a szeme sarkából nézett. Eléggé zavarban volt. Nem volt annyira közömbös az üzenet után, mint azelőtt. Ez így ment egy ideig, majd pedig a pénteki bulit ők szerveztèk az osztállyal, ő volt benn az egyik "felügyelő" a ruhatárban. Sokszor bejártunk a barátnőimmel inni, pénzért, vagy kicsit pihenni, beszélgetni (mások is voltak bent), ő akkor is nézett, táncolás közben is a közelemben volt, állandóan mellettem ment el, párszor aztán szemeztünk is, de máskor meg rá se hederítettem, simán elmentem mellette, mintha észre se venném (tudom, nem helyes annyira). Aztàn a buli végén mentünk haza, lent volt pár osztálytársával a kijáratnál. Elbúcsúztam a barátnőimtől, nézett akkor is, majd egy gyorsat telefonáltam, és mire mentem a kijárathoz nem volt pont ott, kicsit odébb, mikor a haverjai megláttak kezdték szólítani, de oda se néztem, elmentem. Nem tudom, mit érzek, egy biztos:Ki szeretnék vele békülni, meg akarom vele beszélni ezt az egészet, meg is tettem az első lèpést, talán az övére nem figyeltem...nem tudom. Az biztos, hogy nagyon gyerekes ez az egész, mikor meg ott van, előtör belőlem a büszkeség, hogy hadd lássa nem is érdeklem. Teljesen hülyét csinàlok magamból... Elég hosszú lett, esetleg tudnál valami tanácsot adni? Hogy látjátok ezt az egészet? Nem mer a fiú lèpni?