Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok! Ti mit gondoltok, az alábbi versről?
Mélysötét fák között ingázván,
Bíbor zápor tűzbe csobban.
S a fehér nyalábsáv,
Fénysugárral robban.
Villan, suhan, arcod elmegy,
Ékkő szempár s fátylos orca,
Mit láttam, ki kérdez:
Az már elmúlt, hol van?
Még nem volt esélyem megmutatni kiszemeltemnek, lévén az arcát sem tudom felidézni olyan ritkán látom, hiába van nap mint nap közel. Kínomban megihletett ez az állapot. Csak annyit tudok róla, hogy gyönyörű, és az pillantásától megfagyok... 16/F
A vers maga egy emléket akar kifejezni. Az erdő maga az elme, a villám benne az emlék amit nem lehet felidézni. A mélysötét-fehér ellentét akarná megmutatni mennyire más és erős azaz egy emlék róla, minden mást elvakít, de csak rövid időre. A villámban van az emléke, amit rövid időre láthatok, egész nap ezt látnám, ezért a végén felteszek egy költői kérdést..
Tényleg keszekusza, amúgy, kívülállóként, ha nézném nekem is az lenne most xD
Bíbor zápor sor helyett: Viharfelhő nélkül nyomban (3. Sorból az S kiesik így)
Mit láttam sor helyett: Angyal tekintete
Még egyszer köszönöm, szerintem most már így jobb, és érthetőbb! :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!