Miért akarok mindig szerelmes lenni?

Mindig szeretnék találni egy fiút akibe szerelmes tudok lenni, de igazából ez nem az az igazi szerelem csak hogy így bejön. És általában ezeket az embereket soha nem ismerem, hanem így találok egy embert és elképzelem, hogy milyen lehet és konkrétan elképzelem vele a jövőmet. Nyilván nem csak ilyen srácok, akiket az utcán látok, tehát valamennyi közöm van hozzájuk. Mikor nincs 'crushom' mindig furán érzem magam és konkrétan akarom, hogy legyen,mintha ez megnyugtatna. Ha bárki közelebb kerül hozzám, nem érzem, hogy ez az érzés megmaradna, tulajdonképpen azért, mert nem olyannak képzeltem el, és néha ezzel már szinte kínzom magamat. Miért lehet ez?Van valami pszichológiai oka? És igazából tudom, hogy tinikor és hormonok, de úgy érzem, hogy kicsit többről van szó.

15/l :)