Miért fáj ennyire, hogy nincsen senkim? Pontosabban miért fáj?

Gondolom mivel mindenhol azt látod hogy ki kivel van és mennyire szeretik egymást

Szegény te, teljesen egy korábbi öngamam látom benned. Akkor még én is írtam ki kérdéseket, hogy nekem mennyire rossz, és, miért nekem jutott ez a sors. Mára megváltoztam. Még mindig magányos vagyok, de már nem a kérdésektől fogom a csodát várni, mert nem segítenek. Jobb nekem ettől nem lesz. Meg kellene keresnem a tökeimet és bátran ismerkednem bárhol. Ezt tanácsolom minden magamfajtának.

Én már több mint 5 éve ugyanolyan helyzetben vagyok mint te most. Ez idő alatt nagyon sokat gondolkoztam azon a kérdésen amit kiírtál, végül arra jutottam, hogy talán azért fáj mert bármit átélsz, mindjárt az az embernek az első gondolata hogy megossza valakivel akiről tudod hogy érdekli az életed minden mozzanata, hiszen mit érnek az élmények ha nincs kivel megoszd. És természetesen egy fiúnak akárhogy is, és akárki akármit is mond, kell egy lány vagy ha lány vagy akkor fiú aki a lelki társa és aki kiegészíti őt. Mindenkinek kell egy társ, ha egyedül vagy érzel egy kitöltetlen űrt és ez lelki fájdalmakkal járhat ha nem tudod elnyomni.