Nem vagyok közömbös számára de nem tudom, hogy szerethet még, gyűlöl vagy kínosan érzi magát tőlem?

Sajna elég hosszú história, megpróbálom a lehető legtömörebben leírni. Annyi a lényeg, hogy adott 3 éve egy erősen introvertált lány akivel elkezdtem barátkozni, majd megtetszett, úgy éreztem kölcsönös ezért bepróbálkoztam. Konkrét visszajelzést nem kaptam, csak kerülgetett olyanokkal, hogy "többet érez irántam mint egy barát" meg "nagyon kedvel" de soha sem mondta, hogy végülis benne lenne a dolgokban. Elhívtam egy randira ami elég vacakul sikerült, kínosan is éreztük egymást utána. Aztán írkált, hogy találkozzunk, de sajnos pont külföldön voltam majd mikor hazaértünk hívtam, hogy na akkor elmegyünk-e valahova, de mindig lerázott (Tuti nem mást talált, nem volt még barátja azóta sem). Mondtam neki, ha nem szeretné a társaságom akkor nyugodtan mondja meg, nem fogok érte megharagudni, de ne pattogjunk már ennyit a témán. (itt már lassan másfél hónap telt el azóta, hogy bevallottam az érzéseim ő pedig továbbra is húzta az agyam). Egyszercsak elegem lett, és mondtam hogy nem valami jó így nekem friendzone-ban és szakítsuk meg a kapcsolatot. Erre jött a vita, veszekedés stb, majd 1 hónap után tényleg teljesen elszakadtunk egymástól. Azóta lassan 2 év telt el, minimális szinten beszélgetünk, hülyéskedünk meg oltogatjuk egymást. Viszont a mai állapot szerint olyan mint aki meg van bolondulva, nem tudok rajta kiigazodni. Hol nem köszön (miközben mindenki másnak a társaságban igen), de ha én nem köszönök akkor olyan hisztit csap le másoknak, hogy csak na. Néha szándékosan és feltűnően a társaságom keresi, néha meg ha én megyek oda ahol ő van akkor gondolkodás nélkül elpucol. Többször is előfordult amikor a fürdőbe mentünk a barátokkal akkor nem volt hajlandó előttem fürdőruhára vetkőzni inkább egész végig az árnyékban pihent vagy ha igen akkor takargatja magát, de ha nem vagyok ott akkor teljesen normális. Kerüli szemkontaktust és az érintkezést, annyitól is zavarba jön ha felköszöntésnél megölelem. Hol így áll hozzám hol úgy. Ha rossz a kedve, van hogy amíg együttvagynk egy szót nem szól hozzám, konkrétan rám se néz és teljesen kizár, és van, hogy elbeszélgetünk bár teljesen komolytalan dolgokról. Ha kérdezem tő mondatokban válaszol, Igen, Nem, Ahha, pedig szándékosan alakítottam már többször úgy a beszélgetést, hogy tudjon könnyen válaszolni amiből lehet folyatni egy beszélgetést.

Na most tudom, hogy ezen baromira nem lehet kiigazodni, én sem tudok de hátha valakinek több esze van a nőkhöz mint nekem. Nem tudom eldönteni, hogy most van-e valami baja velem, kínosan érzi magát ilyenkor azok miatt ami régen történt (nagyon közel álltunk egymáshoz legjobb barátok is voltunk és teljes mértékben megbíztunk egymásban), vagy csak szimplán haragszik rám amiért azt mondtam, hogy hagyjon békén. Esetleg még érezhet irántam valamit, vagy csak szimplán én reagálok mindent túl, és teljesen normális amit csinál.

Bocsi ha esetleg rossz a megfogalmazás, vagy helyesírási hiba van, egyszer futottam át a szöveget.

18F