Miért van bennem védelmezési/segítő kényszer?

Csak úgy jövök össze lányokkal, ha tudom, hogy visszahúzódóak/lelkileg sérültek, hogy tudjak rajtuk segíteni. Lehet akármilyen gyönyörű és megnyerő személyiségű egy lány, ha úgy látom a saját lábán is meg tud állni, és nincs rám szüksége, nem kívánom.

Ami még érdekes, hogy az ilyen emberek tudomásom szerint vagy sokáig húzzák a segítségnyújtást, vagy ha segítettek otthagyják a lányt, én meg miután segítettem is ugyanúgy szeretem a lányt, és büszkeséggel tölt el, hogy segítettem rajta. Mitől lehet ez? Szerintetek gond, és valami megoldást kéne rá találnom, vagy maradjak ilyen? Jelenleg a pártalálásnál kisebb problémákat okoz, ezért gondolkozom a változtatáson.