Valaki megerősítene, hogy egy raklapnyi szerencsétlenség vagyok?

5 hónapja szakítottam barátnőmmel, szerettem őt de nem eléggé mivel arra gondoltam, hogy valaki más sokkal jobban illene hozzám, aki tényleg olyan mint én. Erre most megtaláltam egy táborban. Simán kint ücsörögtem a padon és odajött hozzám beszélgettünk megkérdezte nem sétálunk egyet. Pár órával később megérkezett egy másik srác is és mondta nekem a lány, hogy annyira nem bírja őt, de én mondtam, hogy én igen és így egész tábor alatt 3-an spanoltunk. Csattanó 3. Nap már együtt aludtak. Én pedig ilyen szarul még sosem éreztem magam mint akkor, amikor a lány akiben láttam a saját lelkem egy másik srácot jobban kedvel ráadásul most kibszott boldog is lehettem volna ha azt mondom a lánynak hogy "jó offoljuk a srácot". És sajnos félek hogy ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben. Ráadásul így most az öngyilkossági hajlamaim is visszatértek és most hogy a tábornak vége és otthon vagyok egész nap csak alszom vagy csak az ágyamon fekszek nem csinálok semmit és úgy érzem, hogy nem érzek semmit már. Nem tölt el boldogsággal már semmi amit eddig szerettem csinálni és ez így rohadt rossz