El mondjam a lánynak hogy odáig vagyok érte ha van barátja? (Tudom sok ilyen kérdés van és nem a válasz, de ez egy más helyzet)

Sok-sok éve,nem csak szerintem,de 1-2 volt osztálytárs szerint is nagyon bejövök a csajnak,de csak barátok voltunk. Ez a barátság nálam 2-3 éve erős szerelemmé alakult át,csak sose mertem kimutatni,túl szégyenlős voltam. Pedig nekem is lejött,hogy kedvel,a viselkedés alapján ugye ezt észreveszi az ember. Jókat dumáltunk,hülyültünk,hazakísérgettük egymást és ennyi. Ezek alatt kiderült,hogy nagyon összeillünk,ez az a tipikus egymásnak teremtős dolog.

De nem tudtam olykor eldönteni,hogy azért piszkálódik,mert én türelmes vagyok és a végtelenségig eltűröm,vagy mert ezzel akarta felhívni magára a figyelmet.Közben belül tudtam,kb.90%-ig biztos voltam benne,hogy egy szavamba került volna nem hogy az,hogy elmenjünk valahova kajálni vagy bármi,de az,hogy tartsuk szorosabban a kapcsolatot. Ha bármi ilyet mondtam tuti elolvadt volna. Egyszer mondtam neki egy olyat,hogy tök aranyos és már kiugrott a bőréből. De más egyszerűen nem jött,valami visszafogott. Amikor meg ajándékot adtam neki arról meg ne is beszéljünk,az a reakció világi volt,de akkor már több mint valószínű,hogy járt a gyerekkel,csak akkor még nem tudtam róla. A más iskola,edzések,tanulások miatt nem nagyon tudtunk találkozni sajnos és ezek alatt a fél órás hazafele utakon is szerintem csak az jött le neki,hogy bírok vele dumálni mint egy random volt osztálytárssal,de mint barátnőt egyáltalán nem szeretném magamnak. Pedig pont de. Ezek alapján jöhetett össze a gyerekkel május közepén. Az a gyerek amúgy már vagy 3 éve próbálkozott nála de hidegen hagyta a csajt és most is azt mondták,hogy filózott pár napig,hogy összejöjjön-e vele. Kb.így képzelem el:"XY(azaz én) nem mutat sokat,ritkán találkozunk,ő teljesen reménytelen" Aztán odamegy a gyerekhez"Jó,ha annyira szerelmes vagy,akkor járjunk" Úgy terveztem el magamban,hogy ez a nyár lesz végre az áttörés,de ő nem akarta megvárni..Amikor megláttam a gyerekkel,olyan sokkot kaptam,hogy azóta se tudtam kiheverni,feldolgozni..

Tudom,hogy parasztság lenne elmondani a dolgokat,de ez mégsem egy olyan dolog amit csak úgy annyiban hagyna az ember,amit csak elengedne,remélem értitek. Vélemények? 17,17