Mi ez, hogy van valaki, akit csak látásból ismerek, de még az ismerek is túlzás, mert a nevét sem tudom, de mégis úgy érzem, mintha szerelmes lennék belé?

Ez annak a jele, hogy egy kib*szott pszichopata vagy.

Megtetszett külsőre, szeretnél szerelmes lenni, kell valaki akiért rajonghatsz, így a fejedben elképzelted magadnak őt olyannak amilyennek, ez által tetszett meg és emiatt érzed mintha szerelmes lennél. A valóság valószínűleg kiábrándítana, bár az idealizált kép miatt lehet akkor sem vennéd észre milyen az igazi énje csak a képzeletbelit ismernéd és szeretnéd, ekkor a csalódás kicsivel később érne, de végső soron ugyanaz. Maradjon meg álmaidban, hogy tudj kire gondolni, kiről álmodozni, de őszintén nincs értelme többet tenni. Néha a képzelet sokkal jobb a valóságnál, felesleges elrontani egy esetleges visszautasítással vagy a személyében való csalódással. Aztán majd mikor lesz valaki más, aki igazi és tényleg ismered és úgy szereted meg, rá fogsz jönni hogy ez csupán mini töredéke annak, de addig ebben is lehet valami szépet találni.

Na mi lett?