Szerintetek mi most a helyzet?

Szóval van egy srác, sajnos osztálytársam (16 évesek vagyunk valamennyien), és tudom: házi nyúlra nem lövünk. Nem terveztem hogy járni fogok vele, egyszerűen csak megtörtént hogy felkeltette az érdeklődésem.

Igazából ősszel lettünk jóban, sok közös témánk volt (van) és mindig is ilyen viccelődős volt a viszonyunk. Mindig megcsikiz, valamilyen módon hozzám ér, megfogja a vállam, hajam, derekam, sőt volt már hogy rákulcsolta a kezét az enyémre (nem romantikus szempontból mondom, ez nem az a randin történt eset). Egyszer átívott magukhoz, akkor nagyon jól kijöttünk és lehet hogy én vagyok a hülye és túlgondolom de ott lehetett érezni a szikrát. Mindent elmondhatok neki, amióta ismerem fesztelen vagyok a közelében. Előtte az nem ciki ha leeszem magam, nem tudok olyat csinálni ami miatt lenézne.

A barátaim mondták régebben hogy látszik hogy bejövök neki, tudom, hogy jó csajnak tart de valamiért ennek nem örülök. Annak örülnék ha mint embert olyannak gondolna mint én őt. Mert szerintem nagyon hasonlítunk és nem tudom hogy nem látja ezt. Mindig befejezzük egymás mondatait, egyre jár az agyunk. Úgy érzem kiegészít és ezt mint barátként mondom. Szerencsésnek érzem magam hogy jóban lehetek vele bár nagyon sok lánnyal jóban van, valamiért azt érzem hogy összeköt minket valami. Azt érzem, összetartozunk és nem tudok féltékeny lenni más lányra mert tudom hogy senkivel nem lesz neki olyan mint velem. Külsőleg nagyon nem az esetem, de nem zavar mert tudom hogy ami belül van neki az százszor értékesebb.

Most valószínűleg más lánnyal fog összejönni. Hogy valaha érzett-e irántam többet azt nem tudom de azt igen hogy ha igen akkor én rontottam el. Mert annyiszor hangoztattam előtte hogy sose jönnék össze osztálytárssal, mert több barátjának is tetszem és sosem mondtam neki hogy ez nekem nem jelentene problémát ha vele lennék, akkor csak az számítana. Próbáltam közömbösen viselkedni ha vele voltam, próbáltam úgy tenni, mintha nem jelentene mindent az hogy barátok lehetünk. És tudom, hogy nem fogok még olyan emberrel találkozni mint ő. Tudom hogy még leszek szerelmes, tudom (illetve remélem) hogy fogok valakivel találkozni egyszer akiben megtalálom azt amit keresek, de még egy olyat mint ő sosem. Még sosem voltam ennyire egy hullámhosszon senkivel.

6 hónapja próbálom elfelejteni, de nem megy. Tudom, hogy ez nagyon kis idő ahhoz képest hogy felnőtt kapcsolatokban mik történnek, de ahhoz képest hogy korombeliek kéthetente állnak össze mással, ez már sok idő.

És lehet hogy fura, hogy 16 évesen ezt mondom de nem akarok olyannal járni aki nem ő. Csak ő az akivel boldog lennék. De mindegy, már szerintem elrontottam.

Bocsi a kisregényért, most látom, picit hosszúra sikeredett:D